Képesek legyünk újrakezdeni

Henri Charrière: A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.  Tovább

Ember vagy Te is…

Tatiosz: Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.  Tovább

Annyi az út

Lin-Csi: Barátom! Ugye, nem gondolod komolyan, hogy én mutatom meg neked az utat? Ugye, nem képzeled, hogy ilyen könnyen besétálhatsz az örökkévalóságba?… Ugye, tudod szegény barátom, hogy nem segíthetünk egymáson. Nincs egyetlen út. Magunk vagyunk a világon, s ahányan vagyunk, annyi az út. És nem ismerhetjük egymás útjait.  Tovább

Amit fogadni tudsz

Paulo Coelho: Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.  Tovább

A misztika esszenciája

Albert Schweitzer: Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.  Tovább

Adj nekik azt!

Eckhart Tolle: Ha a hiány gondolata – vonatkozzék az  pénzre, elismerésre, vagy  szeretetre – énképed részévé vált, akkor mindig is hiányt fogsz megtapasztalni. Ahelyett, hogy értékelnéd az életben már meglévő jót, csak a hiányt látod. Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.(…) Bármiről is úgy gondolod, hogy azt a világ visszatarthatja tőled, te tartod azt vissza a világtól. Visszatartod, mert mélyen... Tovább

A biztos tudat

Dan Millman: Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül –... Tovább

Mindegyikünkben ott lakik

Marianne Williamson: Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább. Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak? Miért ez a kishitűség?Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot. Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy... Tovább

Közvetlen nyereség

Arthur Schopenhauer: Nyissunk […] kaput a vidámságnak, bármikor köszönt is be – mert sohasem jön rosszkor – ahelyett, hogy mint gyakran tenni szoktuk, fontolgatnók, bebocsássuk-e, előbb meg akarván győződni róla, vajon van-e csakugyan okunk minden tekintetben megelégedettnek lenni; vagy, mert félünk tőle, hogy komoly elhatározásunkban és fontos gondjainkban megzavar; pedig amit ezekkel javítunk meg, nagyon is bizonytalan, míg a vidámság... Tovább

Míg elérkezik az idő

Wass Albert: – Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.  Tovább