A megismerés titka

A Földön mindnyájan vándorok, egyúttal útitársak vagyunk. Az a szerencsés, aki valódi Mesterrel találkozik. Az egyiket megkérték, ugyan árulja el, hogy mi a megismerés titka. A Mester a következőket válaszolta: Légy kíváncsi! Ne csak az érdekeljen, Hogy mi történt? (Ez a tudásnak csak az első szintje) Ennél sokkal fontosabb, Ami történt, miért történt? (ez a tudásnak már magasabb, második szintje) És főleg az, ami történt, hogyan történt?... Tovább

Különös egyensúly

Mindazok a spekulációk, melyeket a valóság természetével kapcsolatban eddig végeztem, nem voltak mások szellemi tornamutatványoknál… A világban különös egyensúly uralkodik: egy szemernyit sem tudnék hozzáadni, sem elvenni belőle.  Tovább

Igéző tünemény

Kahlil Gibran: Az élet igéző tünemény. Aki szépségével elcsábít minket. De aki ismeri fortélyait, Az megmenekül igézetétől.  Tovább

A hiúság ára

Hamvas Béla: …aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát.Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem... Tovább

Siessünk hát!

Henri-Frédéric Amiel: Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.  Tovább

Mint a szél…

Kalu Rinpoche: Életünk olyan, mint egy buborék vagy egy gyertya. Az elmúlás és a halál olyan, mint a szél!  Tovább

A nyugalom ereje

Mahatma Gandhi: Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.  Tovább

Minden lépésünk megérkezés

Coelho: Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: „megérkeztem”.  Tovább

Az érzelgésről

Weöres Sándor: Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.  Tovább

A barátságról

Márai Sándor: Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a... Tovább