Alap
Lélegzem, dobog a szívem, gondolkodom tehát vagyok! Gondolataimmal, szavaimmal, tetteimmel örök jegyet váltok a lét körhintájára. Úgy hallottam, hogy a mesterek abban különböznek a lelkes törtetőktől, hogy folyamatosan fenntartják az örök kezdők szellemét s mélységes figyelmet szentelnek az alapok gyakorlására. De milyen alapokról is beszélünk? Alap: Anyagi, érzéki tekintetben azon térszín, mely fölött valami áll, nyugszik. Valamely erkölcsi... Tovább
Biztonság
Biztonságra vágyom. Miért? És mi is az tulajdonképpen? …Egy emlék.. Egy kiragadott részlet az életemből.. Amikor még édesanyám testében-lelkében voltam.. És körülölelt valami puha melegség, ami állandónak tűnt.. Fel sem merült bennem, hogy egyszer csak megreped a burok! Hiszen nem is tudtam a létezéséről.. Azt hittem örökre kicsi maradok, de nem.. én csak nőttem, tágultam, változott bennem és körülöttem minden! Azóta is növök és... Tovább
Szabad ember
Az élet éppoly egyszerű, mint amennyire nagyszerű! Minden nap, minden pillanatában folyamatosan ott rejlik, a „meg hát”, az „itt és most”, az „így van ez”, az „az ami”, a lehetőség arra, hogy szemügyre vegyük életünk szövetének díszeit, mintáit az emlékek folyosóin, szálain, szimbólumain keresztül, hogy leleplezhessük önmagunkat. Mert, ha akár a legkeményebb, legelszomorítóbb, legnagyobb szenvedés is a pillanatnyi részünk,... Tovább
Üresség
Kik vagyunk? Merre haladunk? A mindent átható ürességet milyen rétegekkel szűkítjük be? Mivel, kivel azonosulunk? Milyen magasra építjük a falakat magunk körül? Van rajta legalább ablak, mellyel nyithatunk, s ajtó melyen akár ki is léphetünk? Üresség: Tulajdonság, midőn valami üres, azaz töltetlen állapotban van, midőn semmit sem foglal magában. Kapaszkodhatunk gondolatokba, szavakba, napi rítusokba, egymással függő keletkezésben létező délibábokba.... Tovább
Világegyetem
Gyönyörű a Világegyetem, mint a benne lévő összes dolog, élettel átitatott festménye a képzeletnek. Színesek, fényesek, rezgő dallamaikkal kellemesek, édesek a szájnak, szellőikkel körbejárnak, cirógatnak, kényeztetnek, megízleltetik a szépséget. Mondom tehát: Gyönyörű a Világegyetem, mint a benne lévő összes dolog, élettel átitatott festménye a képzeletnek. De mint az átok, ha néha annak is látjátok: minek kezdete vagyon, lészen annak... Tovább
Ganajkupac
Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon. Tovább
Szenny
Vicsorgó fogaid mögött a félelem szele jár át! Remegjen hát a csont és izzon a nyers hús, … csak az őrület veri a szent dobodat! Őrjül: A bolondulásnak, esztelenségnek nagyobb foka lepi meg. Megőrjülni több, mint megbolondulni, mert az őrjülés nemcsak észzavarodással jár, hanem egyszersmind az akaratot féktelen, dühös kitörésekre, tettekre ingerli. A bolond lehet szelíd, csendes; ellenben az őrjült kicsapongó, nyugtalan, dühöngő, bősz... Tovább
Fénytörés
‘Szeretem a virágokat’ – mondod, de mégis leszakítod őket. ‘Szeretem a fákat’ – mondod, de mégis kivágod őket. És ezek után az emberek még mindig csodálkoznak amikor valaki megijed, mikor azt mondják neki hogy szeretik! Tovább
Nem értik
[Graffiti] A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót. Tovább
Kibékülés
Szepes Mária – Kibékülés: Békét kötni mindennel és mindenkivel, aki más, mint amit jónak, szépnek tartok, s csak önmaga tud lenni. Elfogadni külön kozmoszának törvényeit, ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani idegen, rossz ízeket, helyükre tenni téves jelképeket. Megérteni titkos nyelvüket, a hebegőt, a dadogót, a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is. Felismerni e tintahal – felhő mögött a zokogó, magányos kárhozottat, aki... Tovább
