Kik vagyunk? Merre haladunk? A mindent átható ürességet milyen rétegekkel szűkítjük be? Mivel, kivel azonosulunk? Milyen magasra építjük a falakat magunk körül?  Van rajta legalább ablak, mellyel nyithatunk, s ajtó melyen akár ki is léphetünk?

Üresség:
Tulajdonság, midőn valami üres, azaz töltetlen állapotban van, midőn semmit sem foglal magában.

Kapaszkodhatunk gondolatokba, szavakba, napi rítusokba, egymással függő keletkezésben létező délibábokba. Szerezhetünk számtalan tapasztalatot érzékszerveinken keresztül és még azokon is túl, s minden, mi kapcsolatba kerül velünk hatással van ránk, mintát képez s minőségekbe rendeződik.

Ha nem figyelünk kellő éberséggel rájuk, teremtményeink önálló életet kezdenek élni s ők is kapcsolatba kerülnek egymással, átutaznak a gondolatainkon keresztül, s hangokat adatnak ki velünk, s idővel akár tartós testi hódításokba is kezdhetnek.

Engedjük meg magunknak, hogy a dolgok megtörténjenek. Kövessük éber figyelemmel a rétegek közötti utazásaikat, folyamatos átalakulásaikat, az erőt, mellyel mozgásban tartják létjogosultságaikat, s főleg mosolyukat, mellyel köszöntik a megfigyelőt, hisz végtére is táncuk nekünk szól. Miattunk, értünk közvetítenek s akárhányadik ismétlését is nyúzzuk már, mindaddig velünk maradnak, ameddig békésen tovább nem engedjük őket a felismerés nyugalmának óceánján.