Hamvas Béla:
Éberség nem annyi, mint ébrenlét. Nem annyi, mint az érzékeket tevékenységben tartani,
látni, nézni, cselekedni, mozogni, tudatosnak lenni, tudni.
Az ébrenlét sem egyéb, mint az alvás egy neme: az érzéki világban levő alvás.
És az a kakas, amelyre Szókratész céloz és amelyről az Evangélium beszél, és Paroderes,
az az éberség, amely éppen az érzékek világából való felébredésre hív.
Az az éberség ez, amely látja és tudja, hogy az érzéki világ is álomkép.
(…) Az éberség az ember metafizikai érzékenysége.
Meta ta phüszika pedig annyit jelent, hogy: túl a természeten.
– Természetfölötti érzékenység, amely néz és lát és tud olyat is, ami az érzékek számára hozzáférhetetlen.
Az éber, aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát.
Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett. De a buddha szó maga is szellemi éberséget jelent.
A felébredt álmodó. Aki az álmosság minden faját levetette, nem alszik többé sem érzékeiben, sem szenvedélyeiben, sem értelmében, sem vágyaiban, sem zárt emberi Énjében.