Thomas D`Ansembourg:
Megfigyeltem, milyen nehezen ismerjük el saját felelősségünket,
és milyen könnyen hárítjuk másokra vagy az eseményekre azért, ami velünk történik.
Tudat alatt sokszor jobban szeretjük a jól ismert kalitkánkat és ülőrúdjait,
mint a szabadságot, hogy kirepüljünk a nyitott ajtaján.
Márpedig az ajtó nyitva van. Miért van ez így?
Nem azért, mert jobban félünk a szabadságtól, mint a kényszertől?