Márpedig az ajtó nyitva van

Thomas D`Ansembourg: Megfigyeltem, milyen nehezen ismerjük el saját felelősségünket, és milyen könnyen hárítjuk másokra vagy az eseményekre azért, ami velünk történik. Tudat alatt sokszor jobban szeretjük a jól ismert kalitkánkat és ülőrúdjait, mint a szabadságot, hogy kirepüljünk a nyitott ajtaján. Márpedig az ajtó nyitva van. Miért van ez így? Nem azért, mert jobban félünk a szabadságtól, mint a kényszertől?  Tovább