Arthur Schopenhauer:
Nyissunk […] kaput a vidámságnak, bármikor köszönt is be
– mert sohasem jön rosszkor –
ahelyett, hogy mint gyakran tenni szoktuk, fontolgatnók, bebocsássuk-e,
előbb meg akarván győződni róla,
vajon van-e csakugyan okunk minden tekintetben megelégedettnek lenni;
vagy, mert félünk tőle, hogy komoly elhatározásunkban és fontos gondjainkban megzavar;
pedig amit ezekkel javítunk meg, nagyon is bizonytalan,
míg a vidámság mindig közvetlen nyereség.