Pilinszky János:
Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja.
Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele.
Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül – „megfeledkezik önmagáról”.
A hiúság, az önzés, az érdek, nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is,
s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.
A nyelv, kollektív, ősi bölcsességével (s szinte minden nép nyelve) tud erről.
A magyar például így mondja: „eszembe jutott”. Nem kitaláltam, mert ez kevesebb.
„Hirtelen eszembe jutott”: az igazi felismerések, kivétel nélkül így születnek.
Nyelvünkben rejlő ősi tudásunk arról tanúskodik, hogy bármi, amit alkotunk,
lényegesen személytelenebb valami, mint azt hisszük.
Sőt: igazi tudásunk ott kezdődik, azon a határon, ahol személyiségünk átér a személytelenbe.”