Pilinszky János:
Mindaz, ami az életben rám várt, számomra ismeretlen, felfoghatatlan dolog volt.
Nem ismertem ki magam, s nemcsak a “sűrűjében”, hanem a “ritkásban” sem.
Irtó furcsa lény az ember, annyi rétege van! De van agyvelőm is, ami úgy működik, mint egy zseblámpa.
Ezzel megtanultam a világ dolgait, ahogy az ember szinte gépiesen megtanulja,
mit tudom én, hogy mielőtt repülőgépre száll, be kell mutatnia az útlevelét stb., stb.
Absztrakt módon, mechanikusan, az agyvelőm segítségével teljesítem a felnőttek előírásait.
De a lelkem, a szemem ma is a gyermeké, aki mindent felfedez, minden tapasztalatért megszenved,
és módfelett elképed azon, hogy rossz dolgok is vannak a földön.
Hogy az eszményi mögött is csalások és csalódások bujkálnak.
Aki nem érti meg, hogy valójában miért kell az embernek kettéhasadnia.