Pilinszky János:
Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami,
amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt a kérdést: miért létezik?
A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon annyira evidenssé válik létezésével,
hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik?