Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját,
és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta:
a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
,,Gondolkoztam…” – szólalt meg.
,,Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb! Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”