Carlos Castañeda:
Valahányszor megszakad a belső párbeszéd, a világ összeomlik,
és egészen szokatlan oldalaink bukkannak a felszínre,
olyanok, amiket egyébként szigorú felügyelet alatt tartanak a szavaink.
Csak azért vagy olyan, amilyen, mert azt hajtogatod magadnak,
hogy éppen olyan vagy, és nem másmilyen.