Finoman érinti a környező világot…

C. Castaneda: Egy harcosnak az útja egy bizonyos pontján meg kell tanulnia elérhetővé és elérhetetlenné válni. Értelmetlen folyton elérhetőnek lenni, ahogy az is értelmetlen, hogy úgy rejtőzzön, hogy mindenki tudja, hogy rejtőzik. Egy harcos számára az elérhetetlenség azt jelenti, hogy finoman érinti a környező világot, aztán továbbáll. Tudatosan kerüli, hogy kimerítse magát és a többieket. Nem használja ki, nem facsarja ki az embereket, amíg... Tovább

Ha megszűnnek a kétségek

Castaneda: Ahhoz, hogy hagyjuk, hogy megragadjon bennünket a varázslat, száműznünk kell elménkből a kétkedést. Ha megszűnnek a kétségek, bármi lehetségessé válik.  Tovább

Lehet, hogy te küldted el

C.Castaneda: – Ha Isten nem közömbös, miért nem mutatja ki a szándékát? – Ó, keresned kell ahhoz, hogy ezt kiderítsd. Talán az egész világot egy isteni bújócskához találták ki. – Az bizony nagyon könyörtelen játék lenne. Nem sok jóindulattal viseltetnék egy olyan szerető Atyával szemben, aki orcáját elrejti előlem. Az úgynevezett szeretete mennyit érne akkor? – Ne légy olyan biztos benne, hogy ő döntött így. Ha úgy látod,... Tovább

A szeretet szabadsága

Carlos Castaneda: A többséget túlontúl foglalkoztatja, hogy szeret-e az ember, vagy hogy szeretik-e az embert. A harcos szeret, és kész. Azt szereti, amit és akit csak akar, kedve szerint.  Tovább

Személyes erő

Bízz a személyi erődben! Ez minden amink van ezen az egész rejtélyes világon…  Tovább

Belső párbeszéd

Carlos Castañeda: Valahányszor megszakad a belső párbeszéd, a világ összeomlik, és egészen szokatlan oldalaink bukkannak a felszínre, olyanok, amiket egyébként szigorú felügyelet alatt tartanak a szavaink. Csak azért vagy olyan, amilyen, mert azt hajtogatod magadnak, hogy éppen olyan vagy, és nem másmilyen.  Tovább

A szabadság ott van bennünk

Carlos Castaneda: Az, hogy a racionális emberek olyan rendíthetetlenül ragaszkodnak a saját énképükhöz, biztosítja feneketlen tudatlanságukat. Például figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a samanizmus nem varázsigékből és hókuszpókuszokból áll, hanem abból a szabadságból, hogy nem pusztán a magától értetődőnek vett világot érzékeljük, hanem minden mást is, ami emberileg lehetséges. A köznapi emberek reszketnek a szabadság lehetőségétől. Pedig... Tovább

A határon túl

Carlos Castaneda: … amikor kinyúlunk a határainkon túlra, és megérintjük a felfoghatatlant.  Tovább

A kihívó

Carlos Castaneda: … a halál az egyetlen méltó ellenfelünk. A halál a mi kihívónk. Arra születtünk, hogy elfogadjuk ezt a kihívást. Az élet az a folyamat, mely által a halál a kihívást intézi hozzánk. A halál az aktív erő; az élet a küzdőtér. És ezen a küzdőtéren mindig csak két küzdőfél van: te magad és a halál.  Tovább

Hirtelen

Carlos Castaneda: Úgy éreztem, komolytalan vagyok. Aztán egy erő, amely olyan hirtelen támadt, mint a szél, elfújta a világot.  Tovább

Oldal 1 of 212