Pilinszky János:
Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat
– valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át.
A természet elalszik – s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk.
De ez a kiterjedés nélküli hely – ahol szobánk áll, és lámpásunk világít – a „kör középpontja”.
Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára.
Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes.
Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.
Égessük lámpásunkat!