Pilinszky János:
A ‘felnőttek’ általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel.
Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában.
Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája.
Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba,
egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele,
ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.