Kahlil Gibran:
A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom.
Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal,
hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt.
Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném?
A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt.
Az étert egyedül kell felkutatnia.
És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé.