Albert Einstein:
Minden egyes emberi lény időben és térben korlátozott része annak az egésznek,
amit mi „Univerzumnak” hívunk.
Az ember önmagát – érzéseit és gondolatait – úgy tapasztalja meg, mint egy olyan dolgot,
ami elkülönül a többi dologtól – ez egyfajta optikai érzékcsalódása a tudatosságának.
Ez a káprázat vagy érzékcsalódás egyfajta börtön számunkra, ami saját személyes vágyainkra
és néhány hozzánk közel álló személyhez történő ragaszkodásra szűkít le bennünket.
A feladatunk az kellene legyen, hogy kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, mégpedig azáltal,
hogy együttérzésünk körét kiterjesztjük úgy, hogy átöleljük az összes élő teremtményt
és az egész természetet a saját gyönyörű valóságában.
Senki sem képes erre teljesen, de maga az erre irányuló próbálkozás része a megszabadulásnak,
és a belső biztonságérzet alapja.