A szerzetesek csodálattal figyelték egyik idősebb társukat, akit soha, semmi sem dühített fel, semmi sem rémített meg. Ezt a nyugalmat a fiatal szerzetesek már-már félelmetesnek, nem eviláginak tartották. Egy nap elhatározták, próbára teszik az idős szerzetest. Néhányan elbújtak az egyik folyosó sötét sarkában. Nem sokkal később megjelent az idős szerzetes, egy csésze teát tartott a kezében. A fiatal szerzetesek ekkor kiugrottak az árnyékok közül, és ráüvöltöttek.

Az idős szerzetes lehajolt, letette a padlóra teáscsészét, majd felegyenesedett.
– Jaj! – kiáltott fel őszinte rémülettel majd ismét lehajolt, felvette a csészét, és továbbment.