A távolság…

Esti vörös csend.

Johann Wolfgang von Goethe:
Úgy vagyunk a távolsággal, mint a jövendővel!
Nagy, derengő egész nyugszik a lelkünk előtt, érzésünk elmosódik benne, mint a szemünk,
és jaj! vágyódunk egész lényünket odaadni, egyetlen, nagy isteni érzés minden gyönyörével telítődni.
– És jaj! ha odasietünk, ha az Ott-ból Itt lesz, minden mindig ugyanaz, és benne vagyunk a szegénységünkben,
korlátaink rabságában, és lelkünk tovább eped az elillant enyhülésért.

Kép: tihomirmladenov.deviantart.com

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá: