Oly embert ismerni…
Goethe: Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást – e földet ez virágoskertté változtatja. Tovább
A távolság…
Johann Wolfgang von Goethe: Úgy vagyunk a távolsággal, mint a jövendővel! Nagy, derengő egész nyugszik a lelkünk előtt, érzésünk elmosódik benne, mint a szemünk, és jaj! vágyódunk egész lényünket odaadni, egyetlen, nagy isteni érzés minden gyönyörével telítődni. – És jaj! ha odasietünk, ha az Ott-ból Itt lesz, minden mindig ugyanaz, és benne vagyunk a szegénységünkben, korlátaink rabságában, és lelkünk tovább eped az elillant enyhülésért. Tovább
Amikor rádöbbensz erre…
Goethe: Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán. Tovább
Felülkerekedni a külső körülményeken
Goethe: Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak. Tovább
A merészség ereje
Goethe: Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik. Tovább
Tetteid
Johann Wolfgang von Goethe: Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni, főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre! Tovább
Tudásvágy
FAUST Mi a neved? MEFISZTÓ Kérdésnek kicsinyes attól, ki megvetéssel néz a szóra, ki látszatokba sose vesz, csupán a lényeg mélye vonzza. FAUST De nálatok, úgy vettem észre, a név a lényeg tükrözése, s abból ki-ki olvasni tud, hallván: Légyisten és Gebbesztő vagy Hazug. Kicsoda vagy tehát? MEFISZTÓ Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mivel. FAUST Mit értsek voltaképp rejtvényeden? MEFISZTÓ A tagadás a lényegem!És joggal... Tovább