Az egyik rendházban élt egy macska, amely mindig pontosan akkor kezdett el nyávogni, amikor a mester és tanítványai megkezdték meditációjukat. A mestert ez roppant mód zavarta, ezért elrendelte, hogy a macskát meg kell kötözni, a szájára pedig vastag szalagot kössenek, hátha akkor hallgat. Így is történt, s lám, a macska hallgatott. Attól fogva meditáció előtt mindig megkötözték a macskát.

Néhány évvel később a mester meghalt, ám a macskát továbbra is megkötözték, bár már senkit sem zavart a nyávogása.
Néhány évvel később meghalt a macska. A szerzetesek ekkor új macskát hoztak, és azt is mindig megkötözték meditáció előtt.

Száz évvel később egy tudós komoly tanulmányt írt, melynek címe ez volt:
– A legtökéletesebb meditáció, mely csakis egy macska megkötözése révén érhető el. –