Megnyitni a szíved…

Oravecz Nóra: Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy... Tovább

A probléma megismerése

Daniel Gottlieb: A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós. – És most – mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog... Tovább

A teljesség titka az áramlás

A lélek csak adni akar…az egó csak kapni…még akkor is mikor ad valamit… Azt kérded miért? A lélek ismeri magát, ismeri Istent, ismeri az egység titkát… Ahhoz hogy adni tudj, ismerned kell azt akinek adod… Ahhoz hogy megismerhesd azt akinek adni akarsz, ismerned kell magad, hogy adni tudj… A teljesség titka az áramlás. „Mindent befogadni, mindent odaadni ezáltal mindent megújítani…” Az egó, vak. Nem ismeri sem... Tovább

Önmagad adni

Kahlil Gibran: Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.  Tovább

A szenvedés kezdete

Byron Katie: A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek is szeretnie kellene téged. Ezért is mondom sokszor: Ha imádkoznék, az így szólna: „Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.”  Tovább

Múló idő

Alessandro Baricco: Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld... Tovább

Amikor kedves vagy másokkal

Mike Dooley: Sohasem tudhatod, ki az a tömegben, akit – miközben mögötted áll a sorban, vagy elmegy melletted az utcán – kiemelsz a kétségbeesésből, vagy felemelsz valódi önmagához pusztán azáltal, hogy kedvesen ragyog a tekinteted, vagy szeretetteljes a mosolyod. Ám ők tudják, és emlékezni fognak.  Tovább

Az új év küszöbén

Paulo Coelho: Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt – meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.  Tovább

Az öröm a teremtés gyökere

Rabindranath Tagore: Szeretet a végső jelentősége mindennek, ami körülöttünk van. Ez nemcsak érzelem, ez a valóság: az öröm az, amely minden teremtés gyökere.  Tovább

Minden benned rejlik

Müller Péter: A csoda csakis azé, aki hisz benne. Csak az lát, aki látni akar. Csak az hall, aki hallani akar. Csak az ért, aki érteni akar.  Tovább