A tisztogatóhal (Labroides dimidiatus) hímjei korallzátonyokon található revírjeiken legfeljebb 16 nőstényből álló háremeket tartanak. Valamennyi tisztogatóhal nőstényként jön világra, és amint valamelyikük a csoport legnagyobbikává növi ki magát, nemet vált.

A Londoni Zoológiai Társaság (LZT) a Neuenburgi és a Zürichi Egyetemmel, valamint az ausztrál Queenslandi Egyetemmel együttműködve kiderítette, hogy a hím tisztogatóhalak pontosan ellenőrzik nőstényeik nagyságát. A nagytestű nőstényeket büntetéssel akadályozzák meg abban, hogy túl sokat torkoskodjanak.

A kutatók kísérletekben rekonstruáltak olyan szituációkat, amikor a tisztogatóhalak más halakat szabadítanak meg élősködőiktől. A tisztogatást általában a domináns hím együtt vezeti háreme legnagyobb nőstényével. Olykor munkájuk közben falánkká válnak a halak, és beleharapnak ügyfelükbe, ugyanis a parazitáknál sokkal jobb íze van a halpikkelyeket borító nyálkának. Az ügyfél a fájdalmas harapás hatására dühödten elúszik.

Amennyiben egy nőstény torkoskodik a nyálkából, a hím ezt megtorolja. A kutatók kísérletükben kimutatták, hogy a hímek sokkal agresszívebben reagálnak a szabálysértésre, ha azt egy tőlük méretben alig elmaradó nőstény követi el. A kisebb nőstények ezzel szemben enyhébb büntetésben részesülnek. A kutatók úgy vélik, hogy a hímek számára a termetesebb nőstények nagyobb fenyegetést jelentenek, ezek ugyanis a nyálka-lakomáktól olyan méretet érhetnek el, hogy nemet váltanak, ezáltal pedig veszélyeztetik a domináns hím helyzetét.

Egy másik kísérletben a kutatók bebizonyították, hogy az ügyfelek értéke is befolyásolja a hím által a nassoló nőstényre mért büntetést. Amennyiben a nőstény sok táplálékot kínáló, értékes ügyfelet harapott meg, háremura sokkal erélyesebben utasította rendre.
A kutatók szerint a rendszabályozás hatékony volt: a keményen megbüntetett nőstények a későbbiekben sokkal együttműködőbbnek bizonyultak az értékes ügyfelek tisztogatása közben.