A gondolatainknak, amikből kimondott szavak lesznek hatalmas ereje van. Bármi, amit gondolunk, mondunk, hatással van ránk és cselekedeteinkre. Mégis mintha figyelmen kívül hagynánk ezeket az igen fontos tényezőket, és oly sokszor automatikusan használunk negatív gondolatokat, szavakat.

Megfigyeltünk már egy beszélgetésünket? Ha nem, akkor ne legyünk restek és tegyük meg. Számoljuk meg, hogy egy párbeszéd alatt hányszor mondjuk azt a mondatot, hogy „Mit tudom én?” vagy éppenséggel beszélgetőpartnerünk hány alkalommal használja? Pedig valójában tudjuk mi azt, hisz ez után a kis kérdés után rögtön szoktuk mondani a lehetséges verziókat, de mégis előtte ezt alkalmazzuk.

Vagy nézzük csak meg a másik tipikus példát a Nem – szóra. Amikor felteszünk egy kérdést, pl. „Ugye jó lesz így, nem?” vagy „De jól érzed magad, nem?” Valahogy tudat alatt elbizonytalanítjuk magunkat. Hogy miért tesszük? Talán megerősítésre várunk?

Szavak, melyeknek nagy befolyása van, még ha mi nem is gondoljuk azt. Ott fut bennünk az a kis program. Szinte mindenre megvan az a sablon szó, amit a kellő pillanatban elő tudunk venni. És, hogy mikor alakult ez ki bennünk? Talán a gyermekkori szocializáció során. Vagy ahogy az életben kaptuk a megoldandó feladatokat. Mivel mindenkinek minden helyzete egyedi, úgy alakítja ki gondolkodásának mechanikáját.

És mit is kezdjünk ezzel az egésszel? Hogy hagyjuk el azokat a szavakat, amik azt sugallják számunkra, hogy nem vagyunk magunkban olyan biztosak? Vagy csak negatív töltete van? És miért is olyan nehéz ezeket elhagyni a mondatainkból?

Nagyon egyszerű a válasz erre is, ami nem más, mint a tudatosság. Tudatosan figyelni a gondolatinkra, ami megfogalmazódik bennünk. A kiejtett szavakra, amik aztán már teret kapva keringhetnek a térben. Mert igenis mernünk kell változtatni! Változtatni, hogy amit mondunk az jó. Nem kell megerősítés hozzá, hisz bármi amit teszünk, ha tudatosan tesszük azt, már nem lehet rossz. Természetesen más az, amikor meggondolatlanul beszélünk, és ilyenkor követünk el hibákat. De ha tudjuk mit fogunk mondani, mert előtte átgondoltuk, nem lehet problémánk vele.

Vegyünk példának egy indulatokkal töltött beszélgetést. A két fél ilyenkor hajlamos arra, hogy mindenféle dolgot a másik fejéhez vágjon. Csak úgy repkednek a negatív, sokszor a másik számára bántó, megalázó szavak. És higgyük el, még csak a hangunkat sem kell felemelni hozzá. Az indulatok, az ingerültség ereje blokkolja a józan eszünket, aki akkor is ott van, és tudja, hogy később biztosan megbánja azokat a kiejtett szavakat. De vajon egy megbánás elég is lesz hozzá?

Ne gondoljuk azt, hogy azok a szavak csak úgy elszállnak! Hisz a másik fél nemcsak, hogy hallotta, de biztosak lehetünk benne, hogy meg is jegyezte a számára legbántóbb gondolatokat, mint ahogy talán mi is. Ezért bármi történik, bármennyire is elkap bennünket az indulat, mindig törekednünk kell arra, hogy megpróbáljuk nyugodtak maradni. Nem egyszerűbb dolog ezzel megelőzni egy későbbi szánom- bánom sablon szöveget?

Aztán itt vannak azok a negatív töltetű mondatok, amiket oly előszeretettel alkalmazunk magunkra és másokra is. Nem tudom képes leszek-e rá! Nem vagyok olyan jó benne! Te nem értesz hozzá eléggé! Vagy csak az egyszerű Buta vagy hozzá! És még megannyi lehetséges verzió.

Ahelyett, hogy a gondolatmenetünket úgy kezdenénk, Megpróbálom! Igenis képes vagyok rá! Jó vagyok ebben is! Meg tudom tenni! Miért ne?

Miből telne így gondolkoznunk? Mert már megszoktuk, hogy sokszor birkamód kell a világban mozognunk, gondolkodás nélkül cselekedve? Nos biztos vagyok benne, hogy ez csak egy téves képzet! Ne dőljünk be ennek!

Ugyanis minden ember ugyan olyan értékes. Nem lehet senkit sem lekicsinyíteni, mert mindenkinek megvannak a saját értékei. Legyen az, befolyásos vagy csak egy egyszerűnek tűnő ember.

Hisz mindenkit megszültek egyszer. Törődtek vele. Óvták, és féltették. Számított valakinek. Szeretek. Miért ne tehetnék meg, hogy szavainkkal emberszámba vennénk a másikat?

Egy kedves szó a szomszédunknak, egy kedves szó a reggelinket biztosító eladólánynak, egy kedves szó bárkinek, akivel napi kontaktusba kerülünk. Nézzük csak meg, hogy csal mosolyt az arcokra, hogy változik meg pozitívan az, akivel ezt tesszük! És valljuk be közben ez nekünk sem esik olyan nehezünkre. Hisz gondoljunk csak bele, amikor nekünk van rossz kedvünk, és valaki látva ezt megpróbál felvidítani bennünket. Jó dolog ez az adok- kapok dolog ugye?

Szavak. Melyek mágikus erővel bírnak. Csak tudjunk velük igazán jól bánni!

-VR-