Sutthipanthaka és Mahapanthaka testvérek voltak. Bár ugyanazon szülők gyermekeiként nevelkedtek,
mégis nagyon különbözőek voltak. Az idősebb testvér nagyon intelligens, a fiatalabb nagyon buta volt.
Annyira buta, hogy egy pársoros vers felét nem tudta megjegyezni.
A Buddha meghagyta tanítványainak, hogy felváltva segítsék, tanítsák.
A tanítványok éjt nappallá téve, magyarázták neki a legalapvetőbb dolgokat:

Fékezd meg a szádat, szedd össze a gondolataidat.
Viselkedéseddel senkit meg ne botránkoztass.
Ne háborgass egyetlen élőlényt sem.
Tartózkodj a helytelen gyakorlatoktól.
Az ilyen viselkedés biztosan megmenti a földet.

Ezt tanították neki újra és újra. De mire a végét megtanulta, az elejét elfelejtette.
Sehogy sem volt képes emlékezni rá.

Végül a bátyja megunta és azt mondta neki:
– Semmire sem vagy jó! Nem lehetsz szerzetes. Teljesen hasznavehetetlen vagy! – és elkergette.

Sutthipanthakának nem volt jó memóriája, de a makacsság meg volt benne.

Azt kiáltotta oda bátyjának:
– Ha nem lehetek szerzetes, megölöm magam! – fölkapott egy kötelet, odarohant a legközelebbi fához.
Felmászott rá, és készen volt arra, hogy fölakassza magát.

Ekkor Shakyamuni Buddha, mint a fa szelleme, így szólt hozzá:
– A bátyád a bátyád. Te pedig te vagy. Azt mondja neked, hogy nem lehetsz szerzetes?
De neked nem kell hallgatnod rá! Gyakorolhatsz te itt is, miért ölnéd meg magad?

– Ez teljesen így van. Nincs joga azt mondani, hogy nem lehetek szerzetes.

– Pontosan – mondta a Buddha.
– Mivel nem tudod megjegyezni a verset, Én adok neked két szót.
“SEPERD TISZTÁRA !” Emlékezz erre a két szóra, és használd a szíved tisztára seperni.
Seperd a padlót és seperd a szíved pormentesre.

Sutthipanthaka így szólt:
– Igen, a szívemet fogom seperni. Seperni…..mit?
– Tisztára – mondta a Buddha – Seperd tisztára!
– Ó ! Igen – mondta Sutthipanthaka.
Tisztára…..mi is volt az első szó ?
– Seperd – mosolygott a Buddha.

– Seperd tisztára – ismételte, és ettől kezdve ezt recitálta, emlékezve a Buddha utasítására.
Minél többször recitálta, annál jobban emlékezett rá.
Olyan kitartóan recitált, míg egyszer csak megvilágosodott.

Ebben a Szutrában, a Buddha azt az utasítást adja, hogy recitáljuk Amitabha Buddha nevét.
” NAMO AMITABHA BUDDHA” recitálásával, tisztítsuk meg a szívünket.

A Buddha elmondta a Legcsodálatosabb Tanítást, de ha valaki nem hisz benne, azon nem képes segíteni.
Annak a számára, nem lesz a Legcsodálatosabb Tanítás.
Ha viszont hisz benne, kitartóan recitálja a “Namo Amitabha Buddha”-t , meg fog tisztulni a szíve és teljesen észrevétlenül elérkezik az a nap, mikor Felismeri Eredeti Arcát.
Nem kell szerzetesnek lennie, mert ezt a gyakorlatot ott végezheti ahol (mint Sutthipanthaka) éppen tartózkodik.

Az Amitabha Szútra magyarázata