Jelek

Vörös rózsa egy olajfestményen.

Apró jelek az életünkben. Amelyekre figyelni kell, mert jelentőségteljes üzenettel rendelkeznek.
De valóban minden üzenni akar a számunkra? Mi van, ha csak a képzeletünk játszadozik velünk?
Mi van, ha félreértjük a jeleket és aztán a vége pedig csalódás lesz a dolognak?

És mi tekinthető jelnek? Meddig lehet elmenni? Honnan tudjuk azt, hogy amit látunk, az biztosan egy nekünk szánt jel?

Mert nincsenek véletlenek? És ha fel is ismerünk egy nekünk szánt jelet, akkor mit fogunk vele kezdeni? Vajon jól fogjuk értelmezni? Az adott pillanatban a megfelelő minőséggel fogjuk kezelni? Vagy hagyjuk elhalványodni addig ameddig már igazából jelentőségét veszíti?

Az ember folyamatosan képzel valamit. Mivel tudjuk az emberi képzeletnél nincs káprázatosabb. Azt képzelem, hogy ma jókedvű leszek, vagy azt, hogy ma rossz a hangulatom. Ha ma ebben a ruhában vagyok, akkor csinosabb leszek, mint abban a másikban. Ma pozitívabb a kisugárzásom mint tegnap. Ma egy igazi csődtömeg vagyok.
Ugye milyen bámulatosak is vagyunk ebben?

Mert az agyunk és képzeletünk leleményének világa kifogyhatatlan. Meggyőzzük magunkat szinte bármiről.

Az életünkben gépiesen cselekszünk és teszünk meg napi, rutin dolgokat. Fel sem tűnik, hogy már el is ment vele szinte az egész nap. És közben hol voltunk mi? És a jelek? Ha eközben nem vettük észre azt a bizonyos jelet? Vagy ott volt folyamatosan az orrunk előtt, de mi nem láttuk meg a napi elvégzendő dolgoktól?

Ezt és ezt kell még ma megtennem, aztán ha ezzel kész vagyok, akkor még el kell szaladnom oda is, és amikor visszaérek még otthon is meg kell csinálnom egy -két dolgot. Kell. Csinálni kell. Mert ha nem teszem, akkor rossz lesz nekem.

Párás ablakra rajzolt szív forma.

Vajon egy nap hány igazán fontos dolog mellett haladunk el, amit nem látunk az elvégzendő „kell” feladatok miatt? Olyan dolgok mellett, ami a szívünknek lenne fontos és nem csak a külsőségeinket erősíti?

Aztán ott vannak az életünkben lévő „külső szemlélők”. Akik persze mindig jó akaratból, jó tanáccsal látnak el bennünket. Szerintem, azt kellene csinálni ebben a helyzetben, így és így. Ugye ismerős kezdetű tanácsok ezek számunkra?

De hogyan is tudná valaki más megmondani azt, hogy mi a jó nekünk? Honnan tudhatná, hogy a nekünk szánt jel, az pont arra világít rá, amit éppen annyira meg akarunk látni az életünkben? És nem mehetünk el csak úgy mellette! Vagy amit ő jelnek lát a számunkra, az meg pont nem az?

Jelek. Ami akár bármilyen formában megnyilvánulhat. Csak tudjunk nyitott szemmel járni a világban. És ami még fontosabb, hogy a szívünk legyen az, ami felismeri a számunkra legfontosabb üzenetet! Mert ha figyelünk, és nyitottak vagyunk, akkor tudni fogjuk mi a számunkra igazán fontos jel!

-VR-

Kép: B. Gáti Csilla

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá: