A Harcos egyszerűen fogadja az erőpróbákat, kihívásokat.

A Harcos mindig odafigyel a nagy gondolkodók tanácsaira, az egyik közülük T.H. Huxley így ír:

„Cselekedeteink következményei két jelentéssel bírnak a bolondok számára olyanok, mint a madárijesztők, a bölcseknek, pedig mint irányt jelző fénysugarak.”

„A világ sakktábla; figurái mindennapi életünk mozdulatait követik; a játszma szabályai azok, amiket úgy hívunk a Természet törvénye. A szemben levő játékos ellenfél rejtve van előlünk, ám azt tudjuk, hogy játszmája mindig tiszta, becsületes, és nyugodt megfontolt.”

A harcos egyszerűen fogadja az erőpróbákat, kihívásokat. Ám tudja, hogy Isten nem húny szemet senki legapróbb hibája felett sem bárhogy szeresse is Őt, és színleljen bár tudatlanságot a játék szabályait illetően a Teremtő a legnagyobb szeretettel is átlát kisded játékain.

Egy Fényharcos megfontoltan dönt. Jócskán mérlegel, mielőtt cselekszik; figyelembe veszi edzettségét, éppúgy, mint a tanárként is reáháruló, felelősséget, és kötelességet. Megkísérli, hogy nyugalmából ne billenthesse ki semmi, és minden egyes lépését olyan alapossággal elemzi, mint a legfőbb fontossággal bíró dolgot.

Jóllehet amint döntésre jut, a Harcos lép: nem gyötri kétség a választott cselekedetet illetően, vagy ha, esetleg a körülmények fordulása miatt arra kényszerül, hogy megváltoztassa eredeti elképzeléseit.

Ha a harcos helyesen dönt, megnyeri az ütközetet, még akkor is, ha túllépi a tervbe vett időt. Ha rosszul dönt, vereséget szenved, és kezdhet mindent elölről – ám ezúttal több bölcsességgel. Viszont ha egy Fényharcos egyszer valamibe belefog, kitart a végsőkig.

Egy Harcos tudja, hogy legjobb tanárai azok közt vannak, akikkel osztozik a harcmezőn.

Egy Harcos tudja, hogy legjobb tanárai azok közt vannak, akikkel osztozik a harcmezőn.
A tanácskérés veszélyes, ám még veszélyesebb a tanácsadás. Mikor a Harcosnak segítségre van szüksége, akkor kísérletet tesz arra, hogy meglássa azt barátai, hogyan oldják problémáikat-, avagy hogyan mulasztják el azok megoldását.

Amikor a Harcos ihletet keres a mellette levő ember szájáról, olvassa le azon szavakat, amiket őrangyala rajta keresztül kísérel meg átadni neki.

Ha elfárad vagy magányos, akkor a Harcos nem álmodozik távoli férfiakról vagy asszonyokról; hanem a mellette levőhöz fordul, és megossza vele bánatát, vagy vágyát- örömmel és bűntudat nélkül.

A Harcos tudja, hogy a Mindenség legtávolabbi csillagának isteni szikrája azokban a dolgokban jelennek, meg amik közvetlen környezetében vannak.

Egy Fényharcos azokkal osztozik világán, akiket szeret.

Egy Fényharcos azokkal osztozik világán, akiket szeret. Arra próbálja ösztönözni őket, hogy tegyék azt, amit szívük szerint tennének, ám amihez nincs elegendő bátorságuk; ilyenkor jelenik meg az Ellenség kezében két fatáblát tartva.
Egyiken ez olvasható:”Magadra gondolj. Minden áldást őrizz meg magadnak, különben úgy végzed, hogy mindened elvész.
A másikon ez áll: „Ki vagy te hogy másokon segíts? Hát nem látod a saját hibáid?

A harcos tudja, vannak fogyatékosságai, ám annak is tudatában van, hogy egyedül nem fejlődhet, olykor mégis jó, ha elvonul a többiektől, jó, ha egyedül dönt. Ezért hát hajítsa földre a két táblát még akkor is, ha úgy véli azért egy szemernyi igazság, rejlik a feliratokban. A figyelmeztető jelzések porrá válnak, és a harcos tovább bátoríthatja azokat, akik kedvesek szívének.

Az Út jelentése tisztelj minden parányt minden finom dolgot. Tanuld meg felismerni a legjobb pillanatot a szükséges helyzet alkalmazásához.
Lao Ce a filozófus ezt írja a Fényharcos útjáról: „Az út jelentése tisztelj minden parányt, minden finom dolgot. Tanuld meg felismerni a legjobb pillanatot a szükséges helyzet alkalmazásához.

„Még akkor is, ha számtalanszor kilőtted íjadat, folyamatosan figyelj arra, hogyan tartod célra, és hogyan feszíted fegyvered húrját.”
„Amikor egy kezdő tudja, mire van szüksége, sokkal inkább igazolja rátermettségét, mint egy szórakozott bölcs.” „A felhalmozott szeretet szerencsét hoz, a felhalmozott gyűlölség balvégzetet. Bárki, aki homokba dugja fejét a gondok elől ahelyett, hogy megismerné azok gyökerét, az nyitva hagyja az ajtót, amin a tragédiák viharos szele rátörhet.” „A tusa nem holmi kicsinyes veszekedés” .

Paulo Coelho