A gondolat. Megvizsgáltad már egy makacs szűnni nem akaró gondolatod keletkezését? Megpróbáltad visszakövetni, hogy mikor és hogyan is született? Vagy csak hagytad a sodrást, és szép csendesen nevelgetted? Hogy tudod egyáltalán irányítani, ha még csak azt sem tudod, hogy honnan és mikor keletkezett?

Néhány gondolat épp olyan, mint egy kis sarjadó magocska, ami a fejünkben gyökeret verve szép lassan és észrevétlen veti meg egyre jobban és mélyebben fejünkben a lábát. Először még csak aprócska néha -néha felbukkanó minőségben van jelen, de aztán valahogy észrevétlen teljesen befészkeli magát agyunkba. Ott motoszkálva nap, mint nap. Mint egy alattomos vírus fertőz meg bennünket, elhatalmasodva egész elménkben. Befészkeli magát, és folyamatosan küldi az impulzusokat néha már az őrületbe kergetve bennünket ezzel. Mégis mi ez az egész? Hogy tudunk megszabadulni tőle? És miért tud így elhatalmasodni felettünk? Mi ez az őrület?

Engedd el! Ne foglalkozz vele! – halljuk sokszor a bölcs tanácsokat. De ha nem tudjuk, hogy mit kell elengednünk, és hogy- hogyan, akkor csak tanácstalanul fogunk toporogni egyhelyben. Ezért keresd meg! Világíts rá! Elemezd! Amikor már tudod és bizonyossá vált számodra a gondolatod gyökere, és azt is tudod, hogy nincs rá szükséged, akkor cselekedj! És hogy mégis miképpen? A megoldás mindenkinél egyéni. Nincsenek rá sablonok. Minden embernek magának kell tudnia, milyen egyéb gondolatok is teszik őt igazán felszabadulttá.

Amikor megjelenik bennünk egy gondolat, azzal igenis foglalkozni kell! Nem szabad hagyni, hogy ellenőrizetlenül és felügyelet nélkül csak úgy szabadon kószáljon. Ugyanis képes megmérgezni egész elménket. Természetesen a probléma csak a negatív és ránk káros jellegű gondolatokkal van. Ha felüti fejét egy kezeletlen, negatív érzelem, és figyelmen kívül hagyjuk azt, sokszor mire tudatosodik bennünk, annak zavaró mivolta, már lehet, hogy csak nagy erőfeszítések árán tudjuk megfékezni azt. Nem lenne egyszerűbb ezért inkább a dolgok elejébe menni?

Persze meg kell élni minden gondolatot. Nem nyomhatjuk csak úgy el. Különben honnan tudhatnánk, hogy mit is szeretnénk megoldani? Meg kell ízlelni, fel kell fedeznünk annak minőségét! Ismernünk kell a hozzá kapcsolódó érzéseket. Tudnunk kell, hogy miért épp azon a bizonyos gondolaton kattog folyton az agyunk? Van valami alapja is, vagy csak az én szüleményének groteszk teremtménye? Fel kell fedeznünk az eredetét! Tudnunk kell, hogy miből is született.

Nagyon fontos momentumok ezek, amiket muszáj magunkban boncolgatnunk, hogy nyomasztó gondolatunkra mielőbb megoldást találjunk! Csípjük fülön azt a férges gondolat csírát! Leplezzük csak le önmagunk előtt! Ne hagyjuk, hogy csak úgy ok nélkül félrevezessen bennünket! Máskülönben mit gondolunk, hogy fogunk tőle megszabadulni? Vagy ki más is szabadítana meg bennünket tőle?
Ha felfedeztük, és tisztába kerülünk végre a nyomasztó gondolatunk mibenlétével, akkor meg minek is őrizgetnénk már tovább?

-VR-