Minden vallás megalkotta a maga különös és természetellenes parancsolatait félelemből vagy kapzsiságból, de csak ez a szerencsétlen emberiség lett az eredmény, amit világszerte látsz…

Még a leggazdagabb ember is szegény, mert nem áll szabadságában, hogy a saját tudata alapján cselekedjen. Valaki mástól ka­pott elvek alapján kell cselekednie, és nem tudhatja, hogy ez a másik szélhámos, csaló, vagy pusztán költő és álmodozó volt. Nincs bizonyíték, hiszen oly sok ember állította már, hogy Ő Isten meg­testesítése, Isten hírnöke, Isten prófétája, és mégis mind különböző üzenetet hoztak. Vagy Isten őrült, vagy egyszerűen ezek az emberek hazudnak. Minden valószínűség szerint ők hazudnak.

Ha próféta vagy messiás vagy különleges személy, nem csupán hétköznapi emberi lény, az olyan, mintha hájjal kenegetnék az önzésedet. Ilyenkor uralkodhatsz, és ez is a politika egy fajtája. Ahol uralkodásról van szó, az politika.

A politikus fizikai erővel uralkodik: hadseregek, fegyverek, nukleáris fegyverek réven. A vallások prófétái, messiásai, megváltói pedig spirituális uralom alá hajtanak. Az ő uralmuk veszedelmesebb, ők sokkal nagyobb politikusok, ugyanis nemcsak kívülről, hanem belülről is hatalmukban tartják az életedet. El­foglalták a belső világodat, az erkölcsiségeddé váltak, a lelkiismereteddé váltak, magát a spirituális lényedet szálltak meg.

Belülről tartanak a hatalmukban és mondjak meg neked, mi a jó és mi a rossz. Neked pedig engedelmeskedned kell nekik, másként bűntudat ébred benned, és a bűntudat az egyik legrosszabb spirituális betegség. Ha viszont engedelmeskedsz nekik, akkor természetellenesnek, neurotikusnak, elfajzottnak kezded érezni magad, hiszen nem a természetedet követed. Ha a természetedet követed, akkor nem követheted a prófétáidat és megváltóidat, és ellentétbe kerülsz azzal a lelkiismerettel, amit ők oltottak beléd.

E vallások egytől egyig olyan élethelyzetet teremtettek, melyben nem tudunk nyugodtak lenni, nem tudjuk élvezni és a maga teljességében átélni az életet.
Az én javaslatom tehát az, hogy in­kább hagyjuk az emberiséget megszabadulni mindezektől a régi babonáktól, melyek uralmát úgy megszenvedte, és amelyek oly mérhetetlenül eltorzították az emberi természetet. Láthatod, milyen emberiség lett az eredmény. Azt mondod, hogy gyümölcséről ismerszik meg a fa. Ha ez igaz márpedig igaz, akkor az egész prófétákkal, megváltókkal, Istennel és ördöggel teli múltat megbélyegzi a ma emberisége.

Ez a tébolyult emberiség, mely nyomorúságos, szenvedő, tele van haraggal, dühöngéssel és gyűlölettel. Ha ez az eredménye a vallásaidnak és vezetőidnek, legyenek bár politikaiak vagy vallásiak, akkor jobban tesszük, ha Istent és az ördögöt egyaránt hagyjuk kimúlni. Ha pedig Isten és az ördög eltűntek, a politikai és vallási vezetőknek nem lesz támogatásuk, és ők tűnnek el következőnek. Én azt akarom, hogy az emberek szabadok legyenek politi­kailag és vallásilag, hogy minden egyes egyen minden téren szabadon cselekedhessen a saját halk belső hangja, a saját tudata szerint. És ez egy gyönyörű világ, valódi forradalom lesz.

Azt állítod, nincs szükség lelkiismeretre? Akkor hogyan fejleszti ki az ember belső útmutatóját, mely segítségére lesz, hogy helyes döntéseket hozzon az életében?

A lelkiismeret egy fotólemez, a tudat pedig egy tükör. Mindkettő a valóságot adja vissza, de a tükör sosem marad meg egyetlen tükörkép mellett. Megőrzi terességét, és így képes új helyzeteket visszatükrözni. Ha reggel van, a reggel tükröződik benne. Ha este van, az estét tükrözi. A fotólemez viszont rögzített visszatükrözése egy olyan valóságnak, mely nem létezik többé; ha reggel ex­ponaltad, akkor a fotón örökre reggel marad, sosem esteledik be.

Semmi szükség a lelkiismeret kifejlesztésére. Arra van szük­ség, hogy megszabaduljunk a lelkiismerettől, és kifejlesszük a tudatot. Vess el mindent, amire mások tanítottak, és kezdj el önállóan élni, keresni és kutatni! Eleinte persze nehéz lesz, mert nem lesz semmilyen térképed. A térképet a lelkiismereted tartal­mazta, úgyhogy nélküle kell boldogulnod; irányelvek nélkül kell nekivágnod az ismeretlennek. A gyávák nem képesek irányelvek nélkül elindulni; ők mozdulni sem tudnak térkép nélkül. Pedig ha térképpel és irányelvekkel haladsz, sosem lépsz igazan új területre, új birodalmakba, csak körbe-körbe jársz. Folyton ismert területre lépsz, soha nem ugrasz fejest az ismeretlenbe.

A lelkiismeret mindazokat az ismereteket jelenti, melyeket felhalmoztál, a tudat pedig azt jelenti, hogy üres vagy, teljesen üres, és ezzel az ürességgel vágsz neki az életnek, ezen az ürességen keresztüllátsz, és ebből az ürességből kiindulva cselekszel, ekkor a cselekedeted hihetetlenül könnyed lesz, és bármit teszel, helyesen teszed. Nem az itt a kérdés, hogy mi helyes és mi helytelen, hiszen valami, ami ma helyes, holnap talán már helytelen lesz. A kölcsönzött tudás pedig sosem segít.

Homer és Billy Bob árkot ástak a perzselő mississippi napsütésben. Látván, hogy a főnök az árnyékben hűsől felettük, Homer letette a lapátját, és így szólt: Hogy lehet az, hogy odafent van, mi meg idelent? Nem tom, felelte Billy Bob. Homer felment a főnökhöz, és megkérdezte: Hogy a csu­dába lehet az, főnök, hogy maga idefent van, mi meg odalent melózunk? Mert én okos vagyok felelte a főnök. Mi az, hogy okos? kérdezte Homer.
Figyelj mondta a főnök, egy fára téve a kezét, meg­mutatom neked. Próbálj rácsapni a kezemre!
Homer hatalmas lendületet vett, és csapott. Épp amikor lendült a keze, a főnök elhúzta a sajátját, Homer pedig bele­csapott a fába.
Auuu!!! ordította. Mire a főnök higgadtan annyit mondott: Most már te is okos vagy. Homer visszament az árokba. Billy Bob megkérdezte, mi történt, ő pedig így felelt: Most már én is okos vagyok. Mit értesz azon, hogy okos? kérdezte Billy Bob. Megmutatom felelte Homer. Körülnézett egy fát keresve, de mivel nem látott, a saját arcára tette a kezét. Figyelj mondta, próbálj rácsapni a kezemre…

Ez történik az úgynevezett tudásoddal, a lelkiismereteddel is, a helyzet megváltozik, nincs többé ott a fa, neked azonban megvan a megszokott rutinod, és képtelen vagy bármi mást csinálni. Tovább­ra is a rutinodat ismétled, pedig az életet semmi sem kötelezi, hogy ehhez alkalmazkodjon. Neked kell alkalmazkodnod az élethez.

És az emberben éppen az kelt szorongást, hogy mindig lekési a vonatát. Képzeld csak el, hogy veled történik a dolog: rohansz az állomásra, és amikor odaérsz, a vonat mindig éppen elhagyja a peront. Ez történik azzal az emberrel, aki a lelkiismerete sze­rint él: sosem éri el a vonatát. Nem is érheti el ő állandósult formában él, az élet pedig képlékeny jelenség. Az ő belseje vala­mi sziklaszilárdat rejt, az élet pedig inkább cseppfolyós.

Légy tudatos! Ne azt kérdezd, hogyan fejlesztheted ki a lelki­ ismereted! Itt éppen az ellenkezőjével próbálkozunk: lerombol­juk a lelkiismeretünket, a keresztény lelkiismeretet, a hindu lel­kiismeretet, a mohamedán lelkiismeretet, a dzsaina lelkiismere­tet; minden fajtáját leromboljuk. Márpedig a lelkiismeret a legkülönfélébb formákat és méreteket ölti. A tudat nem keresztény, nem hindu és nem is mohamedán, egyszerűen csak tudat. A lelkiismeret megosztja az embereket, a tudat pedig egyesíti.

Egyetemi hallgató koromban a professzoraim nagyon aggód­tak miattam. Szerettek engem, és azért aggódtak, mert sosem készültem a vizsgáimra. És az is nyugtalanította őket, hogy eset­leg olyan választ fogok adni, melyből a vizsgáztató meg azt sem érti meg, hova akarok kilyukadni. Idős professzorom, dr. S.K. Saxena korán reggel be szokott jönni hozzám, és felkeltett, hogy még tudjak tanulni. A szobámban ülve azt mondogatta: „Készülj egy kicsit arra a vizsgára!” Azután magával cipelt a vizsgate­rembe, mert aggódott, hogy másként egyáltalán el se mennék. Amikor eljött a szóbeli záróvizsgám ideje, nagyon nyugtala­nította, hogy olyasmit találok mondani, amivel megsértem a vizsgáztatót. Neki is jelen kellett lennie a vizsgán, mert ő volt a tanszék vezetője. És újra meg újra figyelmeztetett: Egyszerűen ragaszkodj a kérdéshez! Bármit kérdezzen is a vizsgáztató, csak arra válaszolj!
Ne bocsátkozz fejtegetésekbe egy egysze­rű válasz is elég, ami a könyvekben áll: Én is ott leszek, és ha úgy látom, hogy elkalandozol, csak megböklek a lábammal az asztal alatt. Akkor kanyarodj vissza a kérdéshez, és ne is térj el tőle!

Az első feltett kérdésnél máris előjött a probléma. A vizsgáz­tató professzorom a következőt kérdezte: Mi a különbség az in­diai és a nyugati filozófia között? Dr. Saxena megijedt, mert tud­ta, hogy az „indiai” és „nyugati” szavak is elegendőek ahhoz, hogy nekilendüljek, és ez igaz is volt. Visszakérdeztem:
Mit ért azon, hogy indiai? Lehet a filozófia indiai és nyugati? Ha a tudomány nem indiai és nyugati, akkor a filozófiának miért kellene annak lennie?

Saxena professzor bökdösni kezdett a lábával, mire én azt mondtam neki: Hagyja ezt abba! Maradjon csak nyugton. Ez ket­tőnk dolga; nincs szükségem rá, hogy tanításokat adjon nekem! Most az idős vizsgáztató volt pácban: mitevő legyen? Barmit kérdezett, egy újabb kérdéssel feleltem rá.
A vizsgáztató azért esett zavarba, mert csak készen kapott válaszokat szajkózott. Azt mondtam neki:
Úgy tűnik, ön nem tudja, mit feleljen. Pedig olyan egyszerű felvetés, amikor azt mondom, hogy a filozófia csak filozófia, és megkérdezem, hogy mi köze ennek a kelethez és a nyugathoz.

Mondjon már valamit! Ő azonban rögzült formákban gondolkodott: vannak indiai dolgok és vannak nyugatiak, s mindennek bele kell tartoznia egyik vagy másik kategóriába, minden kifejezhető mellékne­vekkel. Nem gondolhatunk a Földre egységes egészként. Nem gondolhatunk az emberiségre egységes egészként.
Mármost mi az indiai vonás Buddhában ás mi a zsidó vonás Jézusban? Egyál­talán semmi.
Én mindkettőjük ízére ráéreztem, és nincsen köz­tük semmi különbség.
A kölcsönzött tudás azonban mindig rög­zült marad benned, és valahányszor ezek alapján válaszolsz, vála­szod elégtelen lesz; nem ad igazi feleletet a valóságra.

Nem kell tehát kifejlesztened a lelkiismeretedet útmutatásul; egyáltalán nincs is szükséged útmutatásra! Mindössze felfogóképességre, eszmélésre és tudatosságra van szükséged ahhoz, hogy bármilyen helyzetre reagálni tudj. Az élet kihívások elé állít, te pedig tudatosságot viszel ezekbe a kihívásokba.

A meditáció jó módszer arra, hogy megszabadulj a lelkiisme­rettől, és öntudatra ébredj. És a dologban az a csodalatos, hogy ha megszabadulsz a lelkiismerettől, a tudatosság magától feltámad, mivel a tudat természetes jelenség. Veled születik, csak ép­pen a lelkiismeret kemény burkot képez körülötte, és megakadályozza áramlását. A lelkiismeret sziklává szilárdul, mely gátat ál­lít a tudat kis forrása elé. Gördítsd el a sziklát, és a forrás folyni kezd.
Ha pedig ez a forrás folyni kezd, az életed gyökeresen más irányba fordul, olyan irányba, melyet korábban elképzelni sem tudtál, amelyről nem is álmodtál. Minden kezd összhangba ke­rülni a léttel, márpedig a léttel összhangban lenni annyi, mint helyes úton járni, az összhang hiánya pedig annyi, mint helyte­len úton járni.

Tehát a lelkiismeret mint olyan az eredendő oka mindennek, ami helytelen, mert nem hagyja, hogy összhangba kerülj a léttel. És ahogyan a lelkiismeret mindig helytelen, éppúgy a tudat min­dig helyes.

Osho