Az emberi idegrendszer két fő részből áll:

• központi idegrendszer
• és környéki idegrendszer

A környéki idegrendszer további részei:

• Érzőideg végződés: Olyan speciális idegvégződés, ami hőt, tapintást, fájdalmat, izomfeszülést és ízt érzékel. Az érzőideg végződések vagy szabadon állnak, vagy tokba vannak zárva.
• Környéki idegek: A gerincvelőbe és onnan kifelé információkat továbbító idegrostkötegek.
• A mozgatóideg– végződések: Különleges idegvégződések a központi idegrendszerből származó szignál hatására, összehúzódásra késztetik azt az izmot

A környéki idegeknek két típusa van:

Agyideg: Az agyból erednek, a fejből és a nyakból kapnak információkat. Tizenkét pár agyideg van. A fejen és a nyakon lévő szervekkel kapcsolatosak, a bolygóideg kivételével.
Gerincvelői idegek: A gerincvelőből erednek és a test többi részét idegezik be. A harmincegy pár gerincvelői ideg közül több ideghálózatot alkot, ilyen például a karfonat, amelynek nagy ágai a vállövet és a felső végtagot idegezik be.

A környéki idegek teremtenek kapcsolatot a központi idegrendszer- az agy és a gerincvelő- meg a test többi része között.

A központi idegrendszer:

Feladata az információ feldolgozása és ez alapján döntések meghozatala. Ebbe beletartoznak a szó szoros értelmében vett döntések, illetve az izmokat ellátó idegek számára az információ megtervezése. Az információt felvevő részeket szenzoros, a leadókat motoros részeknek nevezzük.

A központi idegrendszer anatómiailag és funkcionálisan 2 nagy részre osztható: a gerincvelőre és az agyvelőre.

Mindkét részt kívülről beburkolja a három agyhártya, a dura mater, az arachnoidea és a pia mater.
Általános jellemző még az agy- gerincvelői folyadék, vagy liquor cerebrospinalis, mely védelemmel látja el az agyat, illetve a gerincvelő központi csatornájában található.

Az agyvelőt további részekre oszthatjuk az embrionális agyhólyagokból kialakuló agyterületek szerint:

• nagyagyra (cerebrális féltekék a telencephallon hólyagból)
• közti agyra (a diencephallon hólyagból), ezek alkotják az előagy struktúráját.
• középagyra (mesencephallon, a mesencephallon hólyagból), mely egyedül alkotja a középagy strukturáját
• utóagyra, mely áll a hídból (pontus), a nyúltvelőből (medulla oblongata), Az utóagy a metencephallon és rhombencephallon másodlagos agyhólyagokból fejlődik ki
• kisagy (cerebellum)

A gerincvelőt 2 részre oszthatjuk: kívül a fehér állományra, belül a szürke állományra.

A szürke állomány nagyrészt az idegsejtek sejttestjeiből áll. További laminákra tagolódik, ezeket Rexed-féle lamináknak nevezzük. A fehér állomány tartalmazza a neuronális pályákat.
A perifériás idegrendszert az idegek alkotják. Az idegek behálózzák az egész szervezetet, üzeneteket továbbítanak a gerincvelőn keresztül az agyba, ahol a szervezet irányító központja van.
A perifériás idegrendszer rostokból áll, amelyek közül sokat kötőszövetbe ágyazott mileinhüvely szigetel.
A környéki ideg nagy részére három védelemre szolgáló kötőszöveti hüvely jellemző, amelyek nélkül a törékeny idegrostok hajlamosak lennének a sérülésre.

Idegrosthüvely: az idegrostokat kollagén –és rácsrostokból álló finom kötőszövet veszi körül. Ez a réteg magába zárhatja az idegrost mielinhüvelyét is.
Idegnyalábhüvely: olyan koncentrikus szerkezetű szoros kötőszöveti réteg, amely az idegrostok csoportját veszi körül védőburkolatként.
Ideghüvely: az idegnyalábokat erős kötőszöveti réteg fogja össze környéki ideggé. Ez a réteg vérereket is magába zár, amelyek az idegrostokat és a védőburkokat táplálják. Helyén tartja az idegeket.

A külső környezet ingereire adandó válaszreakciók szabályozását a központi idegrendszer végzi. A szervezet belső környezetéből érkező ingerekre pedig, a vegetatív idegrendszer küld válaszreakciót – a szervezet belső egyensúlyát tartja fenn. A környezetből jövő ingerek az idegeken keresztül jutnak el az agyba, ahol osztályozódnak és döntődik el, hogy a szervezet az adott ingerekre miként reagáljon.