Testünk alaposabb megismerésének következő állomása, miután már kívülről felépítettük és szépen megerősítettük azt, az a belső rendszer, ami élteti és ellátja friss-oxigénnel. Testünk sejtjeinek táplálása, a lebontási termékek kiszűrése és elszállításának feladata a vérkeringésünkre hárul.

A vérünk az, ami hozza-viszi szervezetünkben az éppen szükséges vagy feleslegessé váló anyagokat.
Az oxigénben és tápanyagokban gazdag vér az artériákban keringve az ereken keresztül jut el szervezetünk különböző részeibe. Vérkeringésünk igen fontos motorja az emberi szív, mely biztosítja, hogy az oxigénben szegény vért a szervezetünkből összegyűjtse és továbbítsa azt a tüdőbe, ahol az oxigénnel telítődik, és közben leadja a szén-dioxidot, és közben az újra friss oxigénnel feldúsult vért a tüdőből összegyűjtve továbbítsa szervezetünknek.

Testünk vérkeringése:

A vérkeringés központja a szív. Az emberi szív négyüregű. A jobb és bal pitvarra és a jobb és bal kamrára bontható. A nagy és a kis vérkör vére nem keveredik. A vér keringését az érrendszerben a szív pumpafunkciója biztosítja azzal, hogy nyomáskülönbséget generál az artériás rendszer valamint pitvarok között. Ez a nyomáskülönbség hajtja a vért.

A szív vastag izomszövetből épül föl, melyet izomrostok nyalábjai alkotnak. Saját beidegzése van, amely nagyszámú sejt és idegrost közreműködésével a központi idegrendszertől függetlenül szabályozza a szívműködést.

Az ember akár dolgozik, akár alszik, a szív automatikusan alkalmazkodik a különböző terhelésekhez, és ellátja az egész testet vérrel. A szív egy üreges izomtömeg, amely nyomópumpaként – a verőerekbe löki a vért – és szívópumpaként – felveszi a gyűjtőerekből a vért – egyaránt működik. Mint szívó-nyomó pumpa rendezett ütemben hol kitágul, hol összehúzódik.

A mellkasi üreg középvonalán, a tüdő két lebenye között található. Színe a sötét és a világosabb vörös árnyalatok valamelyike. Savós-rostos tasak veszi körül. Ezt szívburoknak nevezik.

Testünk vérköre:

Testünkben két vérkör van. A kis vérkörben a szív és a tüdő között áramlik a vér, míg a nagy vérkör a test minden részét ellátja vérrel.

Kis vérkör:
A szív és a tüdő közötti erek alkotják. A vér leadja a szén-dioxidot, s felveszi az oxigént. A gázcserét végzi el.
Minden szívverskor oxigénszegény vér pumpálódik a jobb szívkamrából a tüdőverőéren át a tüdőbe. Többszöri elágazás után itt is hajszálerek jönnek létre a tüdőhólyagocskák körül, melyeknek levegőjéből a vér oxigénnel dúsul. A vér négy tüdővisszéren jut vissza a szív bal pitvarába, ahonnan a bal kamrán a nagy vérkörbe.

Nagy vérkör:
A bal kamrából indul ki. A nagy vérkör főverőeres részében áramlik a szívből származó vér a szövetekbe. A tüdőből visszaérkező, oxigénnel dúsult vért a szív először a főverőérbe pumpálja. A főverőér ágai a felső végtagokba, a fejbe, a törzsbe és az alsó végtagokba haladnak. E nagy erekből kisebbek ágaznak ki, majd azok is újra meg újra elágaznak. Végül a kisebb verőerekből a hajszálerekbe jut a vér. Itt történik a tápanyagok és a gázok cseréje.

Adott pillanatban csupán a kapillárisok egy részében van aktív vérkeringés. Ezt a kapillárisok eredésénél található izomelemek teszik lehetővé, melyek összehúzódásukkal csökkentik a véráramlást, míg elernyedve megnyitják a hajszálereket. Ezzel a mechanizmussal tudja az aktuális igényekhez igazítani a szervezet a keringést. Erre azért van szükség, mert a keringő vértérfogat túl kevés ahhoz, hogy egyidejűleg az összes érbe jusson, másrészt a szívnek is túl nagy munkát jelentene a kellő vérnyomás biztosítása.

A sejtekből kiszabaduló anyagcseretermékek ugyancsak befolyásolják a helyi véráramlást. A hajszálerekből utána a vénás rendszerbe kerül a vér.

Verőeres rendszer:

A verőerek fala vastag, mert a benne lévő vérnek nagy a nyomása. A legtöbb verőér a test mélyén védve helyezkedik el.

Visszeres rendszer:

A visszeres (vénás) rendszerben a szövetekből áramlik vissza a vér a szívbe. Ezután a vér a kis vérkörbe pumpálódik, s oxigénnel dúsulva jut ismét a szíven át, a nagy vérkörbe (bal pitvar).
A visszeres rendszer a hajszálerekből létrejövő kis vénákkal kezdődik. Az egymással egyesülő visszerekből egyre nagyobb erek lesznek, míg végül kialakul a test két legfőbb visszere, a felső és az alsó üres visszér. Ezek a szívbe torkollanak. A testünkben lévő vérmennyiség kb. 60 %-a a visszeres rendszerben van.

Az artériák és a vénák szerkezetileg eltérnek egymástól. Fontos, hogy nem az oxigéntartalmuk alapján nevezzük őket így, hanem aszerint, hogy a szívtől a periféria felé (ezek az artériák) vagy a periféria felől a szívbe (ezek a vénák) tartanak. Így például a kisvérköri artériák oxigénszegény és szén-dioxid gazdag vért visznek a tüdőhöz, míg a tüdővénák oxigéndús vért szállítanak a bal pitvarba.

A vér:

A vér rendkívül bonyolult anyag, összetevőinek száma szinte felsorolhatatlan: víz, oxigén, vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérsavó, koleszterin, sók, stb.

A vér, áramlását biztosító szerv az ér. Az emberi testben 5-6 liter vér folyik. A szív pumpálja a testbe, oxigént és táplálékot visz a sejtekhez, onnan pedig, elszállítja a salakanyagokat. Az emberi test érhálózatának hossza mintegy 100 000 km, és csőhálózatként szövik át a testet.

A vér folyékony sejt közötti-állományú, kötőszövet. A vörösvértest, fehérvérsejt és a vérlemezke az alakos elemek közé tartozik. A sejt közötti állomány (vérplazma) vizet, ionokat és fehérjéket tartalmaz. A vérplazma fehérjéi a globulinok, fibrinogén és az albuminok. A sejtes összetevők aránya a vér teljes térfogatához képest a hematokrit, mely fontos orvosi paraméter, normálértéke kb. 0,45-0,5.

Az ér fala az életkor előrehaladtával megvastagszik, csökken a rugalmassága. A belső keresztmetszet vagy jelentősen kitágul (életveszélyes vérzéshez vezethet), illetve gyakrabban összeszűkül, ha a falában meszesedés keletkezik. A verőér elmeszesedésének következtében az ellátott testrész vérkeringése csökken, esetleg teljesen megszűnik, ami az egyes szervek (pl. agy, végtagok, szív) funkciójának károsodását eredményezheti átmenetileg vagy véglegesen.

A táplálkozásból és helyzeti-, genetikus-, életmódi sajátosságokból származó koleszterin a vérben gyűlik fel, és depókat képez a véralkotók falán. Ez az elsődleges oka a vér besűrűsödésének, amely nem csak az érfalakat és véredényeket roncsolja hosszú távon, de növeli az érrendszeri megbetegedések kockázatát is. Szükségképpen, ha csökkenteni kívánjuk a kockázatokat, mielőbb meg kell kezdeni a vér tisztítását.

A csalán az egyik legerősebb vértisztító növény, ezért érdemes alkalmazni.
Mivel igen gazdag A- és C-vitaminban, emellett sok klorofillt, vasat, magnéziumot, káliumot és kalciumot is tartalmaz, enyhe vizelethajtó hatású is. Magas kovasavtartalma miatt tartós használata irritálhatja a vesét, ezért legfeljebb 3-4 hétig használjuk, majd szüneteltetése után újból alkalmazhatjuk!

A vér tisztaságáért a szervezetben leginkább a vékonybél felel, aminek a hasznosítható tápanyagokat el kell választania a teljes fölvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan befolyásoló szervek a máj, a vese és a vastagbél. Vérkeringésünk felpezsdítésén rendszeres masszázzsal, szaunázással segíthetünk.

Vörösvérsejt:

A vörösvérsejt a vér eleminek legnagyobb részét teszik ki. Sejtmagot nem tartalmazó ovális korong alakú testek. Ezek tartalmazzák a vörösvérfestéket, a hemoglobint, melyek a belélegzett levegőből megkötik az oxigént és átadják a test szöveteinek. A vörösvérsejtek a csontvelőben képződnek. Számuk egy felnőtt ember 1 mm3 vérében átlagosan 5 millió. A vörösvérsejt átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le.

Vérnyomás:

Azt a nyomást, amelynek ellenében a bal szívkamrának ki kell löknie a vért, artériás vérnyomásnak nevezzük. Az ekkor keletkező nyomáshullámot, mint pulzushullámot kitapinthatjuk az ujjunkkal egy bőrfelszíni artéria fölött. Az artériás vérnyomás egy állandóan változó mennyiség, mely egy maximális (szisztolés vérnyomás; a kilökési fázis csúcspontján) és egy minimális (diasztolés vérnyomás; az aortabillentyű nyitásakor) érték között ingadozik. A szisztolés vérnyomás normális értéke 120 (a hagyományos Hgmm egységben megadva; 16 kPa-nak felel meg 2), a diasztolés vérnyomásé pedig 80 (= 10,7 kPa).

A vér az életerőt, az élet-kedvet és a négy alapelem összekapcsolódását jelképezi. Úgymint: Víz, mint a folyadék. Föld, mint a benne lévő sók. Levegő, a benne lévő oxigén miatt. Tűz, a hemoglobin vörös színe miatt.
Fizikai síkon az élet hordozója. A személyes dinamika kifejezője. Ezért szoktuk azt mondani valakire, amikor túl „forró vérű” vagy esetleg éppen „nyugodt vérmérsékletű. Ezek a jelzők utalhatnak az egyén aktuális természetére. Vérünk fontos jelzőértékkel bír. Számos betegség, még krónikussá válása előtt kimutatható belőle, ha figyelemmel vagyunk egészségünkre. Ha éves szinten ellenőriztetjük vérünket, lehetőséget adunk arra, hogy elkerülhetjük a felesleges egészségügyi kellemetlenségeket.