Testünk következő nagyon fontos állomása a kiválasztó rendszer, ami a vizeleti rendszeren alapszik. Ez a rendszer arra szolgál, hogy a folyékony bomlástermékek a vizelettel távozni tudjanak a szervezetünkből.

A vizelet képzését a páros szervű vesénk látja el. Alapvető szerepe van még a só- és vízháztartás szabályozásában, a homeosztázis fenntartásában. Ezen kívül számos egyéb, kevésbé közismert működése van, mint például a vérnyomást szabályozó, vörösvértest termelést beindító, és a kalciumanyagcserét szabályzó anyagok termelése.

A vese:

Páros, bab alakú szerv, amely a hátsó hasfalon a gerinc két oldalán, az utolsó háti és az első kettő ágyéki csigolya magasságában, a hashártya mögötti térben helyezkedik el.

A vesék állománya rendkívül gazdagon erezett.
A bőséges vérátáramlás rendkívül fontos a vesefunkciók ellátásához is, hiszen a vesék legfőbb feladata az, hogy a szervezet anyagcseréje során képződő és a vérbe került salakanyagokat kiválasszák. A vesékben tehát egy rendkívül jól szabályozott szűrő tevékenység folyik.

A vesét három tok veszi körül:

• legbelül helyezkedik el a veseállomány tulajdonképpeni tokja, a rostos tok
• ezt kívülről a zsíros tok veszi körül
• majd legkívül található a vesepólya

A vesét ellátó erek (veseverőér- és gyűjtőér), idegek, illetve a húgyvezeték a vesekapun keresztül lépnek be, illetve ki a veséből. A vesén belül kétféle állományt különböztetünk meg: kéregállományt és velőállományt.

A vese működési egységeiből (nephron) egy vesében közel másfél millió található. Ezen funkcionális egységkiskelyhekbe, innen a nagykelyhekbe, innen a vesemedence üregébe, majd a vesekapun át a húgyvezetékbe vezetődik el.
A vesék szerepe, hogy kiürítsék a szervezetben feleslegessé vált vizet és benne oldható anyagokat (sók és anyagcseretermékek).
A vizeletkiválasztás során a vese a rajta átfolyó vérmennyiségből (kb. a perctérfogat 20-25 %-a) készíti az ún. elsődleges vizeletet, melynek napi mennyisége kb. 160-180 l. Ennek kb. 99 %-a a vesecsatornácskákból visszaszívódik.
A végleges vizelet napi mennyisége széles határok között változhat, átlagosan 1-1,5 l.

A vizelet mennyiségét és összetételét befolyásolja a folyadékbevitel, a szervezet folyadékszükséglete, a munkavégzés és bizonyos betegségek.

A veséknek azonban nem csak kiválasztó, hanem hormonális, belső elválasztású mirigyműködése is van: a vöröscsontvelőben vörösvértestképzést serkentő hormont (erythropoetin), a vérnyomást szabályozó és a vesék só- és vízvisszaszívását fokozó hormont (renin) és a csontanyagcserét szabályozó, a csontokba a kalcium beépülését segítő hormont (aktív D-vitamin) termel.

A vesék másik fontos feladata a sav-bázis egyensúly fenntartása. A szervezet működéséhez elengedhetetlen a normális artériás pH, amelynek viszonylag állandó értéke 7,38-7,42. A vesék ezt a szintet a különböző nefronszakaszokban történõ H+-szekréció befolyásolásával szabályozzák. HCO3- visszaszívásával megakadályozzák a bikarbonátveszteséget, és új bikarbonátot is szintetizálnak.

A vizelet, elhagyva a vesemedencét, az ureterekbe, majd a húgyhólyagba kerül. A vizeletelvezető rendszert átmeneti (ún. tranzicionális) hám borítja. A hólyagban átmenetileg tárolt vizelet ürítését a húgycső kezdeti szakaszán kettő záróizomgyűrű befolyásolja: egyikük nem áll akaratlagos beidegzés alatt, míg a külső gyűrű működése akaratlagosan szabályozható. A záró mechanizmus sérülése esetén akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia) alakul ki, nőknél a rövidebb húgycső és a prosztata hiánya miatt gyakrabban.

A vesék leggyakoribb betegségei: vese elzáródás, vese anémia, vese elsorvadás, vese meszesedés, vese megnagyobbodás, vesetályog, vándorvese, vesemedence gyulladás, vesekő

A mellékvese:

 

A vesék fölött helyezkednek el, de nem részei a vizeleti rendszernek.
A vesék felső részén sapkaszerűen ülnek a veséken.
Belső elválasztású mirigyek, és kéreg és velőállományuknak a hormonjai életfontosságúak a test egészséges működése szempontjából.

A vesékből a kiválasztódott vizelet a húgyvezetéken keresztül jut el a húgyhólyagba.

A húgyvezeték:

kb. 30 cm hosszú, és 5 mm vastag, nyálkahártyával bélelt izmos falú cső. Hasüregi és kismedencei szakaszát különböztetjük meg. A vizeletet a veséből a húgyhólyagba (vesica urinaria) vezeti el. A húgyhólyagba ferdén szájadzik bele, mely a hólyagban uralkodó nagyobb nyomás mellett is szelepszerűen zárat képezve megakadályozza a vizeletnek a húgyvezetékekbe való visszaáramlását.

A húgyhólyag:

A húgyhólyag izmos falú, nyálkahártyával bélelt tömlő, mely a folyamatosan képződő vizeletből 300-350 ml-t képes befogadni, ezen túl további telődése vizelési ingert okoz. Elülső részén, a húgyhólyag legmélyebb pontján indul el a húgycső (urethra), mely más anatómia lefutást mutat nőben és férfiban. Nőben kb. 3-4 cm hosszú, közel egyenes lefutású, férfiben mintegy 20 cm hosszú, álló testhelyzetben lecsüngő hímvessző esetén S alakban görbült nyálkahártyával bélelt cső, mely. Nőben a medencefenék izomzatán keresztül nyílik a külvilág felé, férfiban átfúrja a dülmirigyet, a medencefenék izomzatát, majd végül felülről belép a hímvesszőbe.

Férfiakban a prosztata (régiesen: dülmirigy) a húgyhólyag alatt, a húgycső kezdeti szakasza körül található. Élettani működése az ondóváladék egy részének termelése, jelentőségét a vizeletürítés során az adja, hogy a növekvő életkorral egyre gyakoribbá váló megnagyobbodásával (ún. BPH) a vizelet ürülését akadályozhatja.

A húgyúti szervek leggyakoribb betegségei a gyulladások, kialakulhat húgyúti kövesség, akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia), a prosztatatúltengés (BPH), ill. a húgyúti szervek daganatos betegségei.

A vese mint páros szerv a párkapcsolat szimbóluma. Amikor probléma merül fel, meg kell vizsgálnunk, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni a külvilágot, és azon belül a társunkat, mint tükrünket? Mennyire vagyunk képesek a különbségek kiegyenlítésére, az ellentétek harmonizálására az emberi kapcsolatok segítségével.

Az egymással vívott érzelmi csaták hordalékai elzárják a folyadékkeringés normális útját, ami különböző tünetként fog megmutatkozni. Heveny vese problémánál az aktuálisan fellángoló párkapcsolati problémáról van szó, míg a krónikus probléma mindig egy tartósan fennálló problémára vezethető vissza.

A vesekő, a vesehomok és a húgyúti elzáródások mind arra utalnak, hogy réges-rég meg kellett volna szabadulnunk valamilyen kapcsolati traumától, ami akadályozza érzelmeink szabad folyását, személyiségünk fejlődését. A rendellenesen lerakódott vagy megkövesedett érzelmek adnak ily módon jelet magukról. Gyakran a társ iránt érzett, elfojtott indulatok kristályosodnak homokká vagy kővé.

A húgyhólyag betegségeinek lelki hátterében az elengedés és a továbbadás játszik szerepet.
Amikor valaki a felszínen tartja magát, de az alsó fertályon sír. Így könnyítve a lelki eredetű nyomáson. Elengedi a belső feszültséget.