Amikor egy adott helyzetben döntés elé kerülünk, és valamiről döntenünk kell, jó ha a tudatában vagyunk annak, hogy minden döntésünknek az eseményekhez fűződő következménye lesz. Hogy ez jó vagy rossz lesz mások vagy esetleg saját részünkre, előnyös vagy előnytelen, az bizonyos időn belül fog számunkra kibontakozni.
Lehet, hogy már rövidebb, lehet, hogy csak hosszabb távon érzékeljük majd az eredményét.

Lehetséges, hogy döntésünk következménye a későbbiekben kedvezőtlenül alakul. Magával hozva egy sor másik esetleg kellemetlen helyzetet.
Mégis az adott pillanatban, amikor meghoztuk azt, biztos, hogy azt tartottuk a legmegfelelőbbnek, de előfordulhat, hogy az ebből következő események láncolata mégis mást eredményezett, mint ahogy azt mi vártuk volna. Érdemes azonban ezt is jól kezelnünk.

Ilyenkor okolhatjuk magunkat, hogy bárcsak másképp döntöttünk volna!
De késő bánat ebgondolat! – tartja a régi közmondás is. Felesleges azon rágódnunk, hogy „mi lett volna ha mi, akkor másképp döntünk?”

Ha már megtörtént valami, azért kár magunkat okolni, vagy esetleg másban keresni a felelőst.
Minden döntésünkben teljes egészében benne vagyunk, amit meghozunk.
Ha tudatában vagyunk ennek, ha nem.
Abban az adott pillanatban, ha nem is látjuk a végkimenetelt, akkor is felelősséggel tartozunk döntéseinkért.
Ezt tudnunk kell. Senki más nem dönt helyettünk.

És bárhogy is döntünk, vállaljuk érte ezt a felelősséget! Mint ahogy vállaljuk az ebből adódó következményeket is!
Mert bármi, amit teszünk a jelen pillanatban az hatást gyakorol ránk a jövőben.
És ha egyszer már döntöttünk, nem menekülhetünk el előle. Ezért érdemes mindig higgadtan és nyugodt állapotban meghozni egy számunkra fontos döntést.
Mert később már nem tehetjük semmissé a kialakult eseményeket. Azzal és úgy kell a továbbiakban dolgoznunk. Tanulva esetleges „hibánkból”, hogy legközelebb egy felmerülő helyzetben még felelősségteljesebbek lehessünk.

-VR-