A teher

Vándorok.

Amikor az ember rálép a szellemi útra és elkezd járni rajta, lehetőleg megpróbálja betartani az erkölcsi normákat is. Nem ártani másnak, a lehetőségekhez mérten segíteni azon aki kéri, és ami a legfontosabb közben gyakorolni az együttérzést mások irányában. Ami koránt sem azonos a sajnálattal.

Meglátni és felfedezni azt, hogy mindenkinek van egy személyes terhe amit cipel magával, napról napra .
Mert minden ember, kivétel nélkül legyen az gazdag vagy szegény, de egy batyuval a hátán közlekedik.
És hogy kinek mekkora az a batyu? Nos ezt mindenki csakis maga határozhatja meg, de tudatosíthatjuk magunkban, hogy az élet a napos oldal mellett, tartalmazza mindenki számára a másik felét is.

Amikor egy nap emberekkel kerülünk kapcsolatba mindenkinek jár valami a fejében. Nem tudhatjuk éppen milyen gondok nyomasztják, és épp milyen hangulatában találkozunk az illetővel. Lehet, hogy kedélyes lesz, de belül ezer és ezer apró megoldandó feladat jár a fejében, vagy ami kedvezőtlenebb még ennek az „álcázására” sem képes és mogorva stílust képes csak magából felénk sugározni.

Ugye mi is voltunk már úgy vele, hogy beszéltünk valakivel, de közben egész máshol jártunk? Olykor még az is előfordulhatott, hogy még bizonyos ingerlékenységet is éreztünk közben. Vagy már éppen siettünk volna a dolgunkra. És a másik ember vagy érzékelt ebből valamit, de az is lehet, hogy figyelme éppen egyáltalán nem terjedt ki erre.

Ezért érdemes lenne tudatosan bánni elsősorban a saját, de mások pillanatnyi érzelmeivel is!
Érdemes lenne erre fókuszálnunk, mert ha legalább a saját hangulatunk felett uralmunk van, akkor mások érzelmei még annyira sem tudnak majd megérinteni bennünket. Vagy éppen ez a belőlünk áradó nyugodtság ad a másik félnek is egy kis lelki erőt.

Tegyük le nyugodtan azt a batyut! Higgyük el így könnyeben vesszük majd a saját akadályainkat, és talán mások batyuját látva rájövünk, hogy ha magunkból nyugalmat árasztunk milyen sokat is segítettünk!

-VR-

Kép: nationalgeographic

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá: