„Nem szégyelled magad!” „Úgy szégyellem magam amiatt, hogy…” „Majd elsüllyedtem szégyenemben” – ugye hallottuk már ezeket a mondatokat?

A szégyen rányom a lelkükre valamiféle korlátot. Megbélyegez bennünket. Még ha mi magunk is tesszük mindezt vagy épp mástól kapjuk meg ezt a lenyomatot. Elveszünk valamit magunktól azáltal, hogy engedjük elhatalmasodni ezt a fajta érzelmet. És ezáltal nem kevesebbet mint a szabadságunkat kötjük meg. Nincs olyan ember akit élete során egyszer sem szégyenítettek volna meg és elkerülte volna ez a fajta benyomás.

Gondoljunk csak bele, hogy mennyire határozza meg életünket a szégyen? Akár életünk minőségét vagy kapcsolatainkat teheti tönkre ha hagyjuk magunkban ellenőrizetlenül kószálni ezt az érzést.

Szégyent érzünk mert nem vagyunk ilyenek vagy olyanok. Vagy mert nem tudunk annyit mint a másik.
Vagy mert kevesebbnek érezzük magunkat a társadalom divatos elvárásai miatt. Vagy mert úgy érezzük nincs megfelelő felkészültségünk, vagy elegendő tudásunk valamiben. Vagy valakihez képest mi magunk kevesebbnek, rosszabbnak vagy akár értéktelenebbnek érezhetjük magunkat. Sokszor szégyelljük magunkat a kinézetünk miatt, az öltözködésünk miatt, a családi hátterünk miatt.
És még számtalan dolgot sorolhatnánk most ide, akár vég nélkül.

Ugye nem is gondolnánk, hogy mennyire életünk megrontója lehet ez a rejtett érzés, hogy mennyi mindenért lehetne rámutatni mint olyan „felelősre”, ami elkísér bennünket szinte egész életünk során?

Mégis mikor kezdődött? Csecsemőkorban? Amikor öntudatlan szüleinkre utalva éltük napjainkat?
Vagy az első „hibánk” elkövetésekor amikor az esetleg türelmetlenebb szülök a buksink megsimogatása helyett egy erőteljesebb szidalommal „jutalmaztak” bennünket?
Vagy az első feleléskor, amikor nem tudtuk valamire a helyes választ amikor a tanárunk felszólított bennünket az egész osztály előtt? Vagy az első szerelem idején, amikor bátortalanságunknál fogva esetleg kosarat kaptunk a hőn áhított szerelmünktől és szégyenszemre kellett onnan elkullognunk?

Vajon hány és hány ilyen alkalomban volt még részünk amit talán most jelentéktelennek gondolunk, és az idő múlásával minden minket ért atrocitást szépen hagytunk elhalványodni, de mégis tudatalatt mint szégyenérzet halmoztunk fel magunkban?

De mégis mit kezdhetünk vele? Hogy tudjuk „hatástalanítani” ezt a kellemetlen de mégis jelenlévő érzést, főleg úgy, hogy néha nem is vagyunk a tudatában annak amikor a lemezünkre íródott?

Mivel mondhatjuk azt, hogy egy kialakult és adott viselkedés mintából tudunk dolgozni, elsősorban érdemes megfigyelni és elemezni viselkedésünk alapjait bizonyos helyzetekben.
Miért reagálok úgy rá ahogy? Mit vált ki belőlem? Miért váltja ki azt amit kivált? Kellemetlen számomra ez az érzés? Tovább fokozódik mint szorongás és félelem? És szépen elkezdjük elemezni magunkat. Nem az a célunk, hogy felismerve, onnantól aztán tudomást sem véve söpörjük a biztonságos mindent elnyelő szőnyegünk alá, hanem épp az, hogy valamit kezdjünk vele.

Ha egyre több kérdésünkre kapunk magunktól választ, egyre több „vakfoltunkra” találjuk majd meg a megfelelő megoldást. Ahogy megvilágítjuk bizonyos viselkedésünkre adott reakcióinkat, úgy fogunk tudni velük dolgozni. Feldolgozni, és szépen egy új „programot” írni, ami már számunkra megfelelő érzést biztosít egy esetleges következő helyzetben.

Lehet, hogy hosszú lesz a listánk, lehet, hogy akár hosszabb időbe fog kerülni a felismerés és a megoldás felé vezető út. De ha már elkezdjük, megadjuk magunknak a lehetőséget arra, hogy felülírva már ne érezzük magunkban a szégyen alkotta kellemetlen érzelmeket. A szégyen érzete bénító lehet a lelkünkre, a viselkedésünkre. Elkülöníthet bennünket másoktól, a világtól.
Biztos ismerjük a mondást „elsüllyedne szégyenében.”

A legtöbb amit tehetünk ha azokat az energiákat amiket a szégyen adta érzések keltenek bennünk nem a negatív cselekedetek felé irányítjuk hanem a szeretet felé.
A legjobb amit tehetünk, ha megtanuljuk szeretni és elfogadni saját magunkat! Elfogadni, olyannak amilyenek vagyunk. Szeretetteljesen viszonyulni magunk és a világ felé. És szinte biztos, hogy tapasztalni fogjuk életünkben ennek a megnyilvánulásnak a jótékony hatásait.

-VR-