Fejlődni akkor fogunk tudni, ha eljutunk arra a szintre ahol felmerül bennünk az erre való igény.
Amikor érezzük a változás iránti késztetést. Addig csak egy helyben toporgunk, abban a minőségben amiben éppen vagyunk.

Talán még azt is elhitetjük magunkkal, hogy ez jó így nekünk. De ahogy felmerül bennünk a változás szikrája, valami megállíthatatlan energia kerül szabadjára és indít el bennünket a megvalósítás irányába.

Néha tehetetlennek érezzük magunkat és csak rójuk a megszokott köröket, nem találva a kitörési pontot, és csak szüntelen lüktetéssel érezzük, hogy mi mégis változni szeretnénk. A megszokott életben fejlődni, egy kicsit jobban, egy kicsit céltudatosabban. Tudatosabbnak lenni. Megélni és élni az életet.
Nem csak hagyni elfolyni a napokat abban a tudatban, hogy mi nem tettünk meg mindent a célunk érdekében.

Lehet, hogy csak egy apró lépéssel fogjuk kezdeni. Egy parányi változtatással.
A nyugalom elérésére tett törekvés kezdeti lépésével, de a lényeg az elindulásunkon van.
Mert ameddig nem lépjük meg az önmagunk által behatárolt korlátokat, addig nem fogunk tudni kitörni belőle.

Elindulni a megvalósítás útján. Megérteni a bennünk rejlő fejlődés lehetőségét.
Figyelni magunkra, a belső késztetésünkre, hogy minden erő bennünk rejlik, csak fel kell keltenünk azt végre szendergéséből.

-VR-