A szentjánosbogár

Talán sokak emlékeiben benne él az a kis zöld világító valami, amit egyszer csak felfedezni véltek az éjszaka sötétjében a könnyű nyári estéken folytatott séták alkalmával. De mit is látunk ilyenkor? Egy bogarat. De milyen bogár is az, ami világít?

Ez a bogár nappal egy teljesen közönséges bogár látszatát kelti csupán, de amint beköszönt az éjszaka, na akkor változik csak át igazi jelenséggé!

A szentjánosbogárból számos faj létezik, a legtöbb fénylő rovartól az különbözteti meg, hogy ő szárnyas.

Miért világítanak?

Két okot tudunk felsorolni erre magyarázatként. Az első a figyelem felhívása egymásra párzáskor, a második ok pedig, a zsákmány elejtésére szolgál. Ami a szaporodást illeti a szentjánosbogárnál nincs „átjárás” a fajok között, vagyis minden bogár csakis a saját faján belül tud szaporodni, és így még a fényjelzésük is fajonként eltérő.
De itt jön egy kis rafináltság a képbe, ugyanis egyes fajok nőstényei képesek utánozni egy másik faj villanásait, odavonzva ezzel a hímet, majd gonosznak tűnő módon dolguk végeztével egyszerűen felfalják azt.

Hogyan világít?

Erre a célra szolgáló külön szervvel rendelkeznek, amely a hasuk alatt található. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Oxigén, víz, luciferinre, és egy luciferáz nevű enzim segítségével oldják meg a világítást, és ha már nincs szükségük rá, az oxigénfelvétel megszakításával egyszerűen „kikapcsolják” azt.

A szentjánosbogarak fénye általában szakadozó és fajtánként változó mintázatban villog.

Egy amerikai csapat kimutatta, hogy a szentjánosbogarak fényének ki és bekapcsoló szerepét egy egyszerű salétromsav-oxid (NO) molekula játssza.
Ez egy újabb példa arra, hogy az NO milyen fontos szerepet játszik a biokémiában.

Az embernél ez a molekula létfontosságú a vércsatornák kitágításában. Része van a férfiak erekciójának segítésében is, melyet a modern impotencia elleni gyógyszerekben is felhasználnak, mint például a Viagra.

A kísérletek során valahányszor salétromsav-oxidot adagoltak egy-egy bogárnak azok majdnem folyamatosan világítottak és azonnal elhalványultak amint megvonták tőlük a szert.

Részletes tanulmányok bemutatják, hogyan is termeli a szentjánosbogár a saját salétromsav-oxidját a lámpásaik végén lévő levegőcső végénél sorakozó sejtekben. A molekula oxigén fogyasztó összetevőket hoz létre a lámpás fényképző sejtjei szélén, ez lehetővé teszi az oxigénnek, hogy a sejtek belsejébe jusson és reakcióba lépjen az ott található kémiai anyagokkal, melyekkel fényt képez. Amikor a molekula kikapcsol az oxigén „kapuk” újra működésbe lépnek és a fény kialszik. Az egész folyamat csupán ezredmásodperceket vesz igénybe.

„A szentjánosbogár rendkívül ritka tehetséggel rendelkezik pontosan időzített és gyors fénysorozatok előállításában.” – mondta Sara Lewis, az egyik kutatótárs. Ez az adottság lehetővé tette a szentjánosbogaraknak egy fénykommunikáción alapuló, választékos udvarlási rendszer kialakítását.

A rovarok két éven keresztül élnek lárvaként a földben és felnőttként csupán két hetet, azaz 14 éjszakát töltenek a felszín felett repülve, villódzva. Ennyi az életük és ennyi idejük van a párzásra. Számukra ez egy nagyon rövid és nagyon heves időszak.

Sajnos ma már kihalófélben vannak

Sok kártékony rovart elfogyasztanak így igen hasznosak. Napjainkban viszont mivel a levegő és a víz szennyezettsége fokozatosan nő, ezért egyre kevesebb példány képes a fennmaradásra és már alig láthatóak ezek a különleges repkedő fénybogarak.