Márai Sándor:
Tükörbe sokáig kell nézni,
sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát.
A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is,
mint a tengerszemek a hegyekben,
s aki nagyon figyelmesen hajol (…) felülete fölé,
egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát,
s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol,
s mindennap lehull egy álarc az arcról.