Kaffka Margit:
Ahogy a gyerek azt mondja:
boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart –
úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célra törő, a szorgos, a léha,
a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe.
Valamivel ki kell tölteni az időt;
el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos.
Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnének az útszélen, és talán ez volna a természetes
– minden egyéb csak magahitető fontoskodás.