Antoine de Saint-Exupéry:
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik.
Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok.
Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél.
Ismét mások, a tudósok számára problémák.
Az üzletemberem szemében aranyból voltak.
A csillagok viszont mind-mind hallgatnak.
De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak.
(…) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken:
ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne.
Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
(…) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember),
örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.