Müller Péter:
Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat,
várod, hogy múljon az idő.
Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján.
Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét,
nem is veszed észre, milyen csodában élsz.