Néha az első sorból kell izgulnod életed filmjén

sziklaperemen állva.

Mooji:
Gyakran épp abban a pillanatban, amikor nyílni kezd a tiszta tudatosság virága, némi félelem, idegesség, nyugtalanság vagy az elveszettség érzése merül fel.
De valami tisztán látja, hogy ez nem a régi fajta elveszettség érzet. Nem ugyanaz a régi zavarodottság.
Ebben a zavarodottságban van valami izgalmas; olyan, mintha az univerzum sziklaperemén állnál.
Néha az első sorból kell izgulnod életed filmjén, nem mindig az ágy alatt bujkálva kukucskálni.
Hajlandónak kell lenned kiállni saját létezésed sziklaperemére, és érezni a végtelen lehetőségek levegőjét, melyet azelőtt sosem mertél magadba szívni.
Egy ilyen pillanatban egy ezredmásodpercnyit sem fogsz ismerni abból, ami előtted van,
de nem is fog túlzottan aggasztani.
A végtelen mélységgel szembenézve azt fogod mondani:
“Itt vagyok, vigyél!” Majd belecsobbansz saját forrásod óceánjába.

Kép: ismeretlen szerző

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá: