Seneca:
Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről;
tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben,
lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között,
míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó.
Ez az egyetlen igazi nagyság.
Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.