Babits Mihály:
A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (…) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik.
S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.