Bert Hellinger:
„Szeretlek” Ki mondhatja azt, hogy „Szeretlek”!?
Mi játszódik le abban, aki kimondja, és abban, aki hallja ezt a vallomást?
Annak, aki őszintén mondja, beleremeg a lelke.
Valami felgyülemlik benne és dagadó hullámként ragadja magával,
ami ellen talán védekezik is félelmében.
Ki tudja meddig emeli, milyen kikötőbe sodorja az ár?
Talán az is beleremeg, akinek mondják.
Mindketten sejtik azonban, hogy mit változtat meg bennük ez a szó,
milyen mértékben válik kötelezettséggé és határozza meg az életüket örökre.
Félünk egy kicsit ettől a szótól.
Aggódunk, hogy vajon kibírjuk-e, eltudjuk-e fogadni teljes jelentőségében,
meg tudunk-e nyílni neki, amikor kimondjuk vagy amikor nekünk mondja valaki.
Nincs azonban ennél szebb vallomás.
Nincs amely ennyire mélyen érintene és ilyen szorosan kötne bennünket egy másik emberhez.
Alázatos ez a szó. Kicsinnyé és naggyá tesz egyidejűleg.
Mélységesen emberivé leszünk általa.