Paulo Coelho:
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain.
A virág azonban tovább álmodozott.
Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt.
Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a Hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.