Fodor Ákos:
Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk.
Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt.
Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak.
Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk – míg itt vagyunk.
Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.