Müller Péter:
Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre.
Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.
Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni.
Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik.
Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.