Mary Stevenson:
Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma.
Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Istennel.
A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták.
Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Istené volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért,
visszatekintett az egész életére.
Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál,
csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog,
így Istenhez fordult és ezt kérdezte:

“Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök,
akkor egész életemen át velem leszel.
De ahogy végignézem az életemet,
a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok.
Én ezt nem értem!
Miért éppen akkor hagytál magamra,
amikor a legnagyobb szükségem volt rád!”

Isten szelíd hangon így válaszolt:

“Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra!
A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz.
De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak.”